Lukácsi Katalin igen éles hangvételű cikkben bírált engem és az LMP-t is azért, mert azt mondtuk, hogy szerintünk nem a Momentum által végrehajtott kordonbontás jellegű akciók visznek közelebb a kormányváltáshoz. Az első problémám, hogy a szerző indulatból elég sokat, érvből ugyanakkor már jóval kevesebbet vonultatott fel az írásában. És ez a fajta hozzáállás meglátásom szerint nagyban hozzájárul az ellenzék sikertelenségéhez: mindig van egy közeg, amely meg akarja határozni az ellenzéki politizálás egyetlen lehetséges módját, mindezt becsomagolja valamilyen üres, de annál erősebb moralizálásba, majd ebből a pozícióból támad mindenkit, akinek eltér a véleménye. Ez tükröződött a Momentum reakciójában, és ez a hozzáállás süt Lukácsi Katalin írásából is. Azonban ez a folyamat az ellenzék egyneműségéhez vezet, márpedig ez az egynemű ellenzék egymillióval kevesebb szavazót és kettővel kevesebb mandátumot szerzett, mint a többszínű, eltérő karakterű pártokból álló ellenzék. Szerintem bárkinek van joga azt gondolni, hogy ma nincs fontosabb probléma annál az országban, minthogy kordonok vannak a karmelita kolostornál, vannak olyan szavazók is, akik ezzel egyetértenek. De legalább próbáljuk meg elfogadni, hogy nem csak ilyen emberek léteznek.
Erre ugyanis van elég erős objektív bizonyítékunk. Az nem lehet kérdés, hogy az elmúlt ciklusban a rendelkezésünkre álló eszközök igen jelentős részét fordította az ellenzék a sajtószabadsággal kapcsolatos problémák bemutatására. Nyilván látványos dolog a kordonbontás, de emlékeztetnék mindenkit, hogy négy évvel ezelőtt gyakorlatilag megrohamoztuk az MTVA épületét. A legnagyobb kereskedelmi csatorna által főműsoridőben adott előválasztási miniszterelnök-jelölti vitában azzal a vitával szórakoztattuk az embereket, hogy vajon lehet-e feles többséggel alkotmányozni. A választási kampány hajrájában ugyanannál a kordonnál, nagyjából ugyanezzel az üzenettel akcióztunk. Az eredmény ismert, egymillió elveszett szavazat, negyedik kétharmad. Ez azt jelenti, hogy olyan emberek sem szavaztak ránk, akik nem csupán a propagandából tájékozódnak. Ha más nem, akkor ez azért önvizsgálatra kellene, hogy kényszerítsen mindenkit.
A választások után persze mindenki szent fogadalmat tett, hogy mindent máshogy fog csinálni mostantól. A valóságban azonban ebből nagyon kevés látszik, és ennek pont ez a vita az egyik bizonyítéka: ez az akció pontosan ugyanebben a formában megtörténhetett volna négy évvel ezelőtt, ha pedig akkor valaki kritizálni meri, akkor pontosan ugyanezt a reakciót kapta volna. Ez pontosan ugyanaz a lemez, pontosan ugyanaz a hibás logika, mely mentén az egyre több ellenzéki párt az egyre inkább csökkenő méretű, de egyre frusztráltabb ellenzéki tábor szavazataiért versenyez. Önigazolásra, a buborék akolmelegének a fenntartására jó, a kormány leváltásának nem ez az útja
Mi ezzel valóban szakítani szeretnénk. Tudjuk, hogy ez konfliktusokkal jár, tudjuk, hogy ha valaki kibeszél a kánonból, akkor azt egyszerre fogják az ellenzéki pártok és véleményformálók kritikával illetni. Tudjuk, hogy a nevünkkel fognak viccelődni, a legitimitásunkat fogják megkérdőjelezni, és legkésőbb a harmadik mondatban kollaboránsnak minősítenek majd. De ebben a koordináta-rendszerben ez nem probléma, csak visszajelzés arról, hogy mi legalább valóban próbálkozunk.
Ezért bátran vállaljuk, hogy például hiba volt az előző ciklusban, amikor 24 óra leforgása alatt a rabszolgatörvény helyett arról kezdtünk beszélni, hogy minket nem hívnak eleget a köztévébe. Az előbbi ügy szélesítette volna az ellenzéki tábort, az utóbbi egyre inkább szűkíti. Bátran vállaljuk, hogy a Várban elhelyezett kordonoknál nagyobb probléma az, hogy a kormány akkumulátor-gyarmatot akar csinálni Magyarországból. Mi súlyos hibának tartjuk, hogy olyan kampányt csináltunk egy évvel ezelőtt, ami még azt sem merte kimondani, hogy az egykulcsos adó igazságtalan. Nem mondjuk, hogy nincs helye a szimbolikus politizálásnak, de amikor teljesen kiszorít minden mást, azt már problémának tartjuk.
Végül, ami a legfontosabb: mi nem fogjuk a Momentumot kollaboránsnak minősíteni a köztünk lévő véleménykülönbség miatt. Lukácsi Katalinnal szemben, mi nem fogunk az általa elért politikai eredmények nem túl széles körén élcelődni még a vita hevében sem. Mi elfogadjuk, ha valaki nem ért velünk egyet, mi azt gondoljuk, hogy ezek a viták hasznosak és előre visznek, ezért tényleg csak annyit kérünk mindenkitől, hogy inkább folytassuk le őket, és ne akarjuk már a nulladik pillanatban üres moralizálással és egymás kiátkozásával elfojtani őket. Ne csak követeljük a véleményés sajtószabadságot, hanem használjuk is.
A szerző az LMP frakcióvezetője
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/17. számában jelent meg április 28-án.
