„Az öntözés nem megoldás, nincsen elég víz egy ekkora búzabányához”

Balogh Péter úgy hivatkozik magára, mint „hagyományérző” gazdálkodó geográfus, és azt vallja, hogy új paradigmára van szükség a természet értelmezésében. Olyanra, ami nem gyarmatosítandó területként tekint rá. A szakember régóta bátorítója a reformnak, maga is részt vesz egy Nagykörűben zajló, ártéri gazdálkodás újjáélesztését célzó programban. Úgy gondolja, az ártéri gazdálkodás az alföldi tájon sokkal nagyobb termelékenységet kínálna a jelenlegihez képest.

– Nem sokkal vagyunk túl a Vizes élőhelyek világnapján, hamarosan itt a víz világnapja, aztán a Föld napja következik. Adja magát a kérdés, hogy mire jutottunk az elmúlt évtizedekben a természetvédelem területén?
– Ha a felszínt nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon szép eredményeket értünk el. Be lehet írni a statisztikákba a védelembe vett területeket, fel lehet sorolni a témába vágó kiadványokat. De ha mélyebbre nézünk, akkor feltárul az alap ellentmondás, amit mindenképp kezelni kell. Az, hogy a jelenlegi gazdálkodás szükségszerűen elfogyasztja a természetet, benne a vizes élőhelyekkel, a talajjal, az emberi kultúrával, vagyis minden eredendő élettel együtt. S ez nem felszíni, esztétikai jelenség, ez a lényege a problémáknak, a világméretű válságnak. Ez a gazdálkodási forma lett a társadalmi működés alapja, ezen épült ki az a modern civilizáció, ami jelenleg a kényelmet és a biztonságot nyújtja számunkra – a ma embere legalábbis ekképp gondolja. Emiatt nehéz változásokat elérni, ezért fulladnak kudarcba a világ megmentését célzó konferenciák, miközben az adatok egyre romlanak és a tudomány képviselői is egyre határozottabban kongatják a vészharangot. Ezt a problémát nem lehet orvosolni a klasszikus természetvédelemmel. Új paradigmára van szükség a természet értelmezésében. Olyanra, ami nem gyarmatosítandó erőforrást lát benne, hanem az életet magát, aminek az ember alárendelt része, komoly korlátokkal, ugyanakkor kiemelt felelősséggel, lehetőségekkel és feladatokkal.

Erről is olvashat a cikkben:
• Miért vált mára fenntarthatatlanná a jobb emberi élet?
• Hogy vezet pusztulásba a táj kizsákmányolása?
• Miért hozna nagyobb termelékenységet az alföldi táj ártéri gazdálkodása?
• Milyen alternatívák jöhetnek szóba a fenntarthatatlan gazdálkodás kiváltására?