Datolyaszilva-nézőben Valenciában

Datolyaszilva-nézőben Valenciában

Alma és datolyaszilva egy valenciai piacon (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)

Katonás sorban álló khakifák, tőlük nem messze végeláthatatlan rizsföldek – kevés embernek jut erről Spanyolország az eszébe. Mi mégis Valencia környékén jártunk, egy uniós mezőgazdasági termékeket népszerűsítő program keretében.

Kétezer-huszonegyben indult az a hároméves program, amely során összeálltak görög és spanyol termelők és szövetségeik, hogy a mediterrán étrend fontos elemeit népszerűsítsék az EU belső piacán. Kertészetekben nevelt zöldségek – paradicsom, uborka, paprika és padlizsán –, egy Ázsiából származó, ám itt is megtermő gyümölcs, vagyis a datolyaszilva (khaki), illetve a spanyolok nemzeti étele, a paella alapanyagául szolgáló speciális rizs táplálkozási előnyeit és összehasonlíthatatlan ízét promotálják például úgy is, hogy ezeket a termékeket kóstoltatják (vagy termékmintát osztogatnak) Görögország, Spanyolország, Németország és Magyarország emblematikus piacain. Vagy úgy, mint most, hogy újságírókat hívnak meg a termőterületekre a Mediterranean Combo program keretében.

Január közepén járunk, délben már a húsz fokot is meghaladja a hőmérséklet, és túlérett gyümölcsökkel roskadásig tömött mandarin- és narancsfák alatt sétálunk a harmadik legnagyobb spanyol város utcáin. Viszont amiért jöttünk, abban nincs szerencsénk. Szokatlanul hamar, már hetekkel ezelőtt leérett a datolyaszilva, ráadásul idén minden idők legrosszabb hozamával: a várt termés alig 17 százalékát tudták betakarítani a gazdák.

Egy üres raktár közepén állunk a Spanyol Khakiszövetség (Asociacion Espanola Del Caqui) embereivel, akik nem túl vidámak: a fák április–májusi virágzásakor sok eső esett, ezért a méhek nem tudták beporozni az idei termést. Már több mint negyven éve foglalkoznak ezzel az eredetileg Japánból és Kínából származó gyümölccsel: 14 ezer hektárról átlagban 350 ezer tonnát szoktak betakarítani. Itt a rojo brillante (briliáns vörös) fajta terem, az érett gyümölcs akkora – vagy picit nagyobb –, mint egy alma. Ha egyenesen a fáról akarjuk megenni a termést, csalódni fogunk: annyi benne a vörösborban is fellelhető tannin (csersav), hogy a nyelvet borító nyálkahártyát nagyon összehúzza. Erre megvan a megoldás: a raktárházban, ahol most is állunk, szüret után egy napot töltenek a gyümölccsel teli ládák 97 százalékos szén-dioxid-fürdőben, ez idő alatt a gáz valahogy kikapcsolja a savanyú ízt.

• Hogy kerül a képbe Kína?
• Magyarországon is megterem a datolyaszilva.
• Hogy készül az arroz meloso?

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!