Döglőfélben: Luxus és lejtmenet Ózdon

Ózd fölé nem kell felhő. Verőfényes időben is borús lesz a kedve annak, aki a borsodi város tízemeletesei között járva megpróbál a kék ég felé nézni. A Vasvári utca árkádjai közül ugyanis szürkeséget fog látni először. Elsőként az 1993-ban felszámolt GELKA fényreklámját, persze ma már nem ragyog, hanem koszosodik. Aztán egy panel tűzfala kopottan hirdeti az 1864-es alapítású Borsodnádasdi lemezgyárat, amit még a kilencvenes évek elején építettek le. Lehajlik hát a fej, de ezen a szinten sincs vigasz: fájóan szimbolikus, hogy az erre található Európa Étterem nemhogy bezárt, de ki is ürítették. A kirakatára ragasztott vese-velő és pacalpörkölt feliratok úgy hatnak itt, mint a levesestányér szélére túrt, kihűlt betűtészta: összeolvasni még lehet őket, de az ízre még csak gondolni sem érdemes.

Az Európa Étterem kirakata Ózdon (Fotó: Magyar Hang/Tompos Ádám)

– A csőd szélre jutottunk! Pedig már örült a nép, hogy el tudnak helyezkedni – mondja a közeli Vadló westernkocsma teraszán Váradi Ágnes. Annak kapcsán beszél erről, hogy Ózd ismét egy leépítés kapcsán került a hírekbe: háromszáz embert küld el itteni üzeméből a pezsgőfürdős masszázsmedencéket gyártó Wellis Magyarország Zrt. A vállalat a sokadik olyan cég – és történetesen az első magyar alapítású –, amelyiket nagy reményekkel várták Nyugat-Borsodban, hogy enyhítsen valamit azon a rendszerváltozáskor kapott sokkon, amit a mai napig nem hevert ki sem a város, és Ágnes párja, Kovács Sándor sem.

– Azóta nincs itt semmi, hogy a kohászatot bezárták. Hát miért viszik Debrecenbe az akkumulátorgyárat? Miért nem hozzák ide? – Sándor kiabál, szemei szinte guvadnak a dühtől vastag, szigetelőszalaggal rögzített szemüvege mögött. Ő maga egyébként nem dolgozott a fénykorában tizenháromezer embert foglalkoztató kohászüzemben, de ez szinte mellékes: Ózdon a szocializmus alatt a tizennégyezer embernek munkát adó acélgyártás olyan tyúk volt, ami mind a negyvennyolcezer helyinek tojta az aranytojást. Sándor szájából is elhangzik a „Kádár alatt jobb volt” szentencia, közben pedig a férfi szivart tör ketté: egyikre ő a másikra Ágens gyújt rá.

A teljes cikket a Magyar Hang október 28-án megjelent, 2022/44. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!