Kinyújtott lábbal lépdelünk lefelé, és derékszögben hajló térddel jövünk visszafelé a feldebrői Szent Márton-templom közepén, olyan nagy lépcsők vezetnek le az altemplom elfalazott előterébe. – Aki oda le tudott menni, bepillantást nyerhetett a szakrális térbe – mondja Lénárt Gabriella. A templom idegenvezetője nem túloz, amikor az „egyedülálló” szót használja az épület kapcsán.
Hiszen bár látszólag egy alig több mint ezerfős hevesi község XVIII. századi templomába érkeztünk, benne aranyozott, barokk oltárdíszekkel, valójában egy XI. században épült, a keleti kereszténység építészeti jegyeit mutató, királyi nagyságrendű szentélyben vagyunk. Az épületet kétszer alakították át a történelem során úgy, hogy az teljes szerkezeti, alaprajzi átrendezéssel járt együtt, és ahogy Lénárt Gabriella fogalmaz, „mivel akkoriban nem volt műemlékvédelem”, így az átépítések nyomait megnézhetjük napjainkban is.
A XII–XIII. században az eredetileg öthajós centrális teret háromhajós hosszházas térré alakították. A török időkben a templom kigyulladt és leégett. Az akkor itt élők el is hagyták ezt a régi, honfoglalás korából eredeztethető települést, amely aztán az 1700-as évek elején népesült be újra. A megrongálódott épületet a XVIII. században Grassalkovich I. Antal kegyuraságának jóvoltából a ma is látható barokk templommá építették át.
• Miért egyedülálló Európában a feldebrői templom?
• Hogyan kapcsolódik Szent István és Aba Sámuel királyokhoz?
A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 19-én megjelent, 2022/34. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!