Jordán Ferenc: A folyamat elindult, van, ahol már ölnek az édesvízért

Jordán Ferenc ökológus, a Pármai Egyetem kutatója könyvet írt Az ember vége, a természet esélye címmel az ember és a természet összeegyeztethetetlennek tűnő viszonyáról, ami nemcsak utóbbit veszélyezteti, hanem a mi fennmaradásunkat kérdőjelezi meg. A kutatót tehetetlen düh gyötri, mert bár meglepően könnyen változtathatnánk önpusztító viselkedésünkön, mégis szinte biztos, hogy ebből semmi sem fog megvalósulni.

– Az ember vége, a természet esélye című könyve alapvetően nem a klímaváltozásról szól, ami meglepheti a mostanában megjelenő környezetvédelmi könyvekhez szokott olvasókat. Ez azt jelenti, hogy nem a globális felmelegedést tartja a legfontosabb problémának?
– A klímaváltozásról rengeteget beszélünk, de érdemi előrelépés abszolút nem történik. Sok ember a karrierjét teszi fel arra, hogy fenntarthatósággal, zöldügyekkel, természetvédelemmel, megújuló energiákkal, zöld átmenettel foglalkozzon, de ha kicsit hátralépünk, és ránézünk messziről a földi bioszférára, akkor azt látjuk, hogy semmi sem javul. A legtöbb globálisan fontos érték nagyon rossz irányba halad, és egyre több olyan paramétere van a földi ökoszisztémának, az időjárási rendszereknek, amelyek átlépik azokat a kritikus értékeket, ahonnan valószínűleg nem is lehet már visszajönni. Igazából tehetetlenek, rugalmatlanok vagyunk, és ez a könyv arról szól, hogy nem az alternatív energiaforrásokról vagy a szemét összeszedéséről kell csak beszélni. Ezek jó és hasznos dolgok, de sokkal mélyebbre kell ásni. A fő kérdés, amit most már nagyon gyorsan föl kell tennünk magunknak, az, hogy mi, emberek mit képzelünk magunkról, hogy képzeljük a magunk helyét ezen a bolygón, képesek vagyunk-e magunkat kontrollálni, visszafogni. Rugalmasabbá tudunk-e válni ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a jövőhöz? Iszonyatosan gyorsan változik minden körülöttünk, a természet és a társadalom is, és én azt látom, hogy hatalmas alkalmazkodóképességre lenne szükség, ehelyett pedig hihetetlenül merevek vagyunk. Rengeteg dolgot csinálunk a környezet védelme érdekében, de ezek csak látszattevékenységek, pótcselekvések, a lelkiismeretünk nyugtatgatásai.

• Van bármi okunk az optimizmusra?
• Elképzelhető, hogy Mad Max-i állapotok lesznek 50 év múlva?
• Leállíhatnánk még a tragikus folyamatokat?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 8-ig kapható 2024/5. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!