A Tisza partjáról a fővárosi piacra – az ökotermékek útja a termelőtől az asztalunkig

Létezik Nagykörűben egy gazdákat összefogó szervezet, melynek alapítói úgy gondolják, a magyar vidéknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy tisztes megélhetést nyújtson az ott élőknek. A Szövetség az Élő Tiszáért tagjainak célja az, hogy az alföldi tájak fenntartható módon működjenek, az ott megtermelt áruk pedig eljussanak a hazai vásárlókhoz. A szervezet elnökségi tagjával beszerzőkörútra indultunk a Tisza mentén, közben a vidéki települések és az élelmiszer-termelés jövőjéről beszélgettünk.

Aki a Nemzetközi Űrállomás ablakából ránéz Spanyolország déli partjaira, közelebbről Almaíra környékére, annak egy vakító fehér folt üti meg a szemét, amely kápráztató csillogással terpeszkedik a kéklő tenger és a sötéten elterülő hegyek között. Laikus szemlélő azt hihetné, hogy behavazott tájat lát, ám ezek valójában üvegházak, melyek 8500 négyzetkilométert, körülbelül másfél magyar megyényi területet fednek le. Az 1960-as években kezdtek itt fóliasátorban és üvegházakban zöldséget és gyümölcsöt termelni a spanyol gazdák, azóta pedig Európa legnagyobb beszállítóivá váltak. A hatékony (ám kifejezetten környezetkárosító) technológiáknak, az olcsó afrikai munkaerőnek és a hatalmas árumennyiségnek köszönhetően a termelők dömpingáron tudják értékesíteni termékeiket. Ha valaki szezonon kívül vásárol zöldséget vagy gyümölcsöt Európa valamelyik szupermarketjében, akkor nagy eséllyel innen származó terméket kap. A magyar termelőknek velük és a hozzájuk hasonló nagyipari módszerekkel dolgozó cégekkel kell versenyre kelniük a vásárlókért.

Történik mindez annak ellenére, hogy az Európai Unió egyik célkitűzése az, hogy lerövidítse az ellátási láncokat. Magyarán elérje azt, hogy a vásárlók ne a kontinens másik feléről származó, sok-sok kézen átmenő élelmiszert vásároljanak, hanem a környékükön élő gazdák szezonális termékeit. Ennek a szemléletnek Magyarországon is vannak követői. Egyre többen járnak a helyi piacra a szupermarketek helyett, de az élelmiszerek nagy része még ma is külföldről érkezik hozzánk. 

• Miért nagyon nehéz a helyzetük?
• Miért nem akar már szinte senki makói hagymát termelni?
• Miért keresik az éttermek a fehér padlizsánt?