Nem gyorsot – személyt

Nem gyorsot – személyt

Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó lengyel nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) elnöke fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt Varsóban 2017. szeptember 22-én (Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak)

Kaján mosollyal figyelhetjük a Fidesz-médiamunkások erőlködését, amint bebizonyítják a lengyelországi választásról, hogy – Orbán útja a helyes. A propagandisták logikai bakugrásai hangulatos őszi körvadászatot idéznek, ahogyan riadt őzek, nyáron kövérre hízott nyulak módjára igyekeznek cikcakkban menekülni a nyilvánvaló tények elől. Márpedig a lengyelek döntése vitán felüli tanulságokkal szolgál. A lakosság hatvan százalékának elege lett a Kaczynski nevével fémjelzett, egyre ordenárébb, álkatolikus rezsimből. Egyeseknek azért, mert lábbal tiporja a szabadság európai normáit, másoknak azért, mert kiforgatja a krisztusi tanítást, megint másoknak azért, mert… de mindegy is.

Más a tanulsága a lengyel történelemnek. Sokban hasonló közös sorsunk éppen a lényegben különbözik. Hogy a derék polákok az igazán döntő pillanatokban sokkal okosabban, hosszú távon sokkal jobban döntöttek, mint a mi elődeink. Számos alkalommal bizonyították, hogy ha szolgaság és szabadság között kell választani, akkor ők – Petőfivel szólva – nem kutyák, farkasok lesznek. Így döntöttek számtalanszor, legyen elegendő most csak a második világháborús lengyelséget megidézni. Fegyvert fogtak a nácik ellen, aztán a szovjetek ellen, közben hősiesen küzdöttek Angliáért meg más nyugati frontokon is, tisztában voltak vele, hogy a szabadság nem lehet privát nemzeti kincs, még kevésbé egy privilegizált nemzetrészé.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/43. számában találja. Vegye meg november 2-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!