Forradalom, eltartott kisujjal?

A múltkori méhész- és gazdatüntetésre készülve az egyik szervező azt ecsetelte a Népszavának, hogy: „Nem kormányt akarunk buktatni, csak azt szeretnénk, ha végre rendbe tennék az agráriumot, mert ha minden így marad, akkor jövőre a gazdák négyötöde tönkremehet.” Osváth Zsolt, a nagy sikerű influenszertüntetés egyik szervezője nyilatkozott néhány hete a Magyar Narancsban arról, hogy mi várható a továbbiakban a spontán szerveződött mozgalomtól. Az újságíró kérdése után hosszas felsorolás következik, majd Osváth közli: „Nem kormányváltást ígértünk, nem a törvényjavaslatok megfogalmazása a dolgunk. Rendszeresen foglalkozunk közélettel és társadalmi problémákkal a videókban, ezért fontos, hogy felszólaljunk.” Kis írásom utolsó idézete pedig Magyar Pétertől való, aki lapunkban vázolta fel jövőbeli tetteit Albert Enikő kolléganőnk egyik kérdésére, imigyen: „Nem célom a magát még mindig polgári jobboldalként aposztrofáló politikai tömböt lejáratni, kiállásommal sokkal inkább a figyelemfelhívás a célom, hogy ez így nem mehet tovább. Nem rombolni szeretnék, sokkal inkább építeni.”

Tehát a három megnyilatkozó egyike nem akar kormányt buktatni, másika kormányváltást nem ígért, harmadika pedig sem rombolni, sem lejáratni nem szeretne. A hatalom, a kormány számukra szent és sérthetetlen: valahogyan az oroszlán bajszát békén hagyva kellene a szavannán változásokat előidézni. De mégis hogyan? Ezt a kérdést már én mint avítt gondolkodású, a történelmet széltében-hosszában tanulmányaim alatt és azon kívül is hobbiszinten átrágó, józan paraszti ésszel gondolkodó átlagpolgár teszem fel. Egyáltalán akarnak-e változást ezek az emberek?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap március 21-ig kapható 2024/10. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!