EP-választások előtt: rosszul áll Orbánék szénája

Az elmúlt néhány napban sokat megtudhattunk arról, hogy az európai nagypolitikai erőviszonyok hogyan alakulnak, milyen mozgásokra lehet számítani, és ezek fényében milyen esélyei/reményei lehetnek a magyar kormánypártnak. Röviden: Orbán Viktor szénája rosszul áll.

Bár a hivatalos pecsét még hiányzik, ki lehet jelenteni, hogy az Európai Néppárt Ursula von der Leyent jelöli ismét az Európai Bizottság elnöki posztjára. Ezt a német CDU kezdeményezte, majd támogatta két néppárti miniszterelnök: a lengyel Donald Tusk és a görög Kiriakosz Micótakisz, végül az Európai Néppárt EP-frakciója is kiállt a jelenlegi bizottsági elnök újrajelölése mellett. A folyamat majd a pártcsalád bukaresti kongresszusán zárul le március 6-7-én. Azért vehetjük biztosra a befutót, mert nincs ellenjelölt.

A hét közepén, a néppárti frakcióülés után Manfred Weber, a Néppárt elnöke és frakcióvezetője valamint Ursula von der Leyen tartott sajtótájékoztatót, ahol már elég konkrétan felvázolták, hogy kikkel tudják elképzelni a közös munkát a választások után. Minden jel szerint – és semmi sem utal másra – az Európai Néppárt lesz a legnagyobb tömörülés az Európai Parlamentben. Sőt, a mérsékelt konzervatív pártcsalád az EP-nél fontosabb helyen, a tagállami vezetők körében is egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Ahogy Manfred Weber elmondta: amikor két éve elnök lett a Néppártban, még csak hét közéjük tartozó állam- és kormányfő ült a tagállami vezetők között, mára ez a szám 12-re nőtt, az EP-választásokat követően pedig – figyelembe véve az addig lezajló tagállami választásokat – valószínűleg 14 néppárti vezető lesz. Úgy, hogy közben „elveszítették” Orbán Viktort. Viszont ez azt jelenti, hogy egyedül a Néppárt adja majd a vezetőknek több mint a felét.

Erről olvashat a cikkben:
• Milyen akadályok állnak azelőtt, hogy a Fidesz belépjen az Európai Konzervatívok és Reformerek közé?
• Meloni választhat Orbán és a Néppárt között?
• Marad a Fidesznek az AfD társasága? Mivel járna ez?