A Rákos-patak manapság magas gátak között, betonmederben folyik keresztül Budapesten. A folyószabályozások előtt azonban egész más képet mutatott. Szeszélyes kanyarokat vett, vízimalmokat hajtott és gyakran kilátogatott a környező lapos területekre. Amióta azonban a medrét kiegyenesítették, vizét gátak közé szorították, a hajdan mocsarakat rejtő part menti tájak kiszáradóban vannak. Csak itt-ott lelni fel a nyomát a régi világnak.

Az egyik ilyen maradvány a X. kerületben, a Felsőrákosi-rétek közelében található. A Google-térképen Védett tó néven szerepel ez a náddal szegélyezett szobányi vízfelület. Néhány évvel ezelőtt még védett halak és hüllők otthona volt, mára ezek valószínűleg eltűntek belőle. A Rákos-pataktól alig néhány méterre fekvő kis mocsár ugyanis nincs vagy csak nagyon áttételesen van összeköttetésben a vízfolyással, ezért aszályos években a kiszáradás fenyegeti.

Igaz, az is csoda, hogy még létezik. A kilencvenes évekig három tó vize csillogott ezen a környéken. Mindhármat a Dreher-sörgyár elődje ásta ki a XIX. században azzal a céllal, hogy jeget termeljenek bennük. Később nád nőtte körbe őket, és a környékbeli horgászokon kívül nem sokan háborgatták partjaikat. A rendszerváltás után azonban egy vállalkozó két tavat megvásárolt, majd építési törmelékkel töltötte fel őket. A hulladék tetejére vékony termőföldréteget húzott, és faiskolát nyitott a területen. A harmadik tó a Rákos-patak túlpartján feküdt, annak sikerült túlélnie az éledező kapitalizmus éveit, habár a törmeléklerakók azt sem kímélték.

• Miért csak egy tó van már meg a hajdani háromból?
• Hogyan lehetne megmenteni a mocsarat?
• Miért nem tekinthető vizes élőhelynek a Rákos-patak?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 12-ig kapható 2024/36. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!