Régi liturgia: Benedek vagy Ferenc döntött jól?

Magyarországon jelenleg 14 templomban mondanak tradicionális misét. Ezek egy része a szakadár lefebvre-istákhoz, másik része Rómához kötődik. Míg XVI. Benedek kitágította a lehetőségeket, Ferenc pápa egy éve jelentősen korlátozta az egyébként rendkívül látogatott régi rítusú misék bemutatását.

Ritka manapság, ha egy templomból nem kikopnak a hívek, hanem egyre többen lesznek. Ez a rendhagyó folyamat játszódott le Budapest belvárosában; ráadásul nem egy modern keresztény közösség gyarapodott tovább és tovább, ahogy mindeddig megszoktuk, hanem az egyházi mainstream által elavultnak tartott csoportosulás.

Amikor XVI. Benedek pápa másfél évtizede lehetővé tette, hogy az 1970-ben bevezetett liturgikus reform előtti régi misét püspöki engedély nélkül is be lehessen mutatni, a római katolikus világiakból – többek között a Zeneakadémia egyházzene tanszékének néhány hallgatójából, jogtörténészből, liturgiatörténészből – álló Szent Mihály Laikus Káptalan végre kiléphetett a városligeti jáki kápolna elszigeteltségéből, s új helyszínen, az Erzsébet híd lábánál álló Belvárosi Főplébánia-templomban tarthattak vasárnaponként tradicionális rítusú, latin nyelvű misét. A közösség lelki vezetője Kovács Ervin Gellért premontrei szerzetes lett, aki ismerte a régi, Nagy Szent Gergely pápáig visszavezethető, szöveganyagában pedig túlnyomórészt késő ókori eredetű, a jelenleginél jóval bonyolultabb szertartást, amely a napjainkban ismert formánál – rossz szó – emelkedettebb, misztériummal telítettebb.

A kezdetekkor csupán az első két padban ültek; néhány évvel később megtelt a fél templom. Új helyén, a premontreiek gondozásába került Váci utcai Szent Mihály-templomban ma már alig lehet beférni a vasárnapi 10-es misére. A padokat egyébként túlnyomórészt fiatalok töltik meg.

• Miben állt a régi liturgia és mennyiben más az új?
• Miért volt megengedőbb XVI. Benedek és miért szigorított Ferenc pápa?
• Miért kavart vihart Benedek döntése?