Talán csak a kilencvenes évek legelején volt annyira nehéz a személyes kapcsolattartás a székelyföldi és az anyaországi magyarok között, mint tavaly. A pandémia és az azzal járó utazási korlátozások elsodortak repülő- és autóbuszjáratokat, és az időnként mindkét irányba bevezetett karanténkötelezettség miatt Székelyföldön gyakorlatilag megszűnt az anyaországi beutazó turizmus.

Kétezer-húsz elején még minden jól nézett ki: az Erdélystat által készített összesítés szerint a két magyar többségű megye, vagyis Hargita és Kovászna 2019-ben az erdélyi átlag fölötti növekedést produkált. Több mint tíz százalékkal több turista érkezett, és közel annyival nőtt az ott eltöltött vendégéjszakák száma is a korábbi adatokhoz képest.

Aztán megérkezett a koronavírus Romániába, ezért március 16-án a bukaresti kormány kihirdette a rendkívüli állapotot. Bezárták a kávézókat, szórakozóhelyeket, éttermeket, kijárási tilalmat vezettek be, illetve felfüggesztették a határátkelést a környező országokkal. Ennek egyik következménye az lett, hogy a turizmus teljesen leállt két hónapra, ezért az idegenforgalomból élő vállalkozások egyik napról a másikra bezártak. A szálláshelyeknek egyetlen lehetőségük a pénzszerzésre az maradt, hogy felajánlják a létesítményeket karanténközpontnak, ezzel viszont kevesen tudtak élni, mert szigorú kritériumoknak kellett megfelelniük.

• Hogyan élték meg a székelyföldi turizmusból élők az elmúlt évet és mikorra várják a visszarendeződést?
• Mi lett Székelyudvarhely legnagyobb szállodájával?
• Hogyan tudott valaki mégis sikeres lenni a pandémia időszakában?

A válaszokat elolvashatja a Magyar Hang január 15-én megjelent 2021/3. számában, illetve a Magyar Hang Plusz felületén online!