Hétszáz éves templom pusztul Berhidán

Európai szinten is páratlan építészettörténeti jelentőségű a Berhidán álló, hétszáz éves Szent Kereszt-templom, amely folyamatos állagromlása miatt mostanra leginkább egy szivacshoz hasonlít. Fel kellene újítani, de a római katolikus egyháznak nincsen pénze rá. Az állam meg nem ad.

Hiába az anyaszentegyház tulajdona, a berhidai, XIII–XIV. századból származó Szent Kereszt-templom el van anyátlanodva. Áll még ugyan, de falai közt azért a víz az úr: egy korábbi elhibázott felújítás miatt döngölt padlóját lekövezték, azóta úgy működik, mint valami álszövetes állat. A szivacstól lényegében egy dolog különbözteti meg, abból a víz a tetején lévő ősszájon keresztül távozik, ilyen nyílással azonban a templom nem rendelkezik. Már. Tavaly ugyanis serényen pergett a tetejéről a cserép, de lakossági bejelentés után ezeket pótolták. Ha nem is korhűen. Spongyát rá.

„Okleveles adatunk ugyan nincs erre, de az alaprajzi elrendezés és a részletformák is a XIII-XIV. század fordulójára keltezik a templomot. Tipikusan késő román – kora gótikus alkotás, egyszerű tömör formákkal.” És: „A berhidai első, román kori egyszerű tér- és tömegalakítású épületet a XIV. század folyamán tovább építették. Gazdagodott a templom belső és külső architektúrája és kiképzése. A leglényegesebb változást a rendkívül jó arányú boltozat és a kő tetőszék megépítése jelentette, Demeter veszprémi püspök fennhatósága alatt 1387 körül.” Továbbá: „A toronysisak, a hajó és a szentély feletti tetőszerkezet is egyedülálló megoldású: teljes egészében kőből épült. (…) Ez a tetőszerkezet – egyéb értékein túl – különleges helyet biztosít templomunknak a magyar, sőt a nyugat-európai emlékanyagban is” – olvasható a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (1967-ben megjelent) számában.

• Mit mond az egyház és a térség fideszes képviselője?
• Mennyire mozgatta meg az ügy a berhidaiakat?
• Kit küldhetett a plébános maga helyett, amikor kérdéseket szerettünk volna feltenni?