Tóth Gabi lett az év női előadója, az Ismerős Arcok pedig a legjobb zenekar a Petőfi zenei díj átadóján. A június 18-án kiosztott elismeréseket akár az unalomig ismételt kultúrharc záró akkordjaként is hallhatjuk: nincs tovább harc, a NER nem vacakol a kultúrával, hiszen nem maradt már semmi, amit el lehetne foglalni. Kis Grófo, Havasi Balázs és Tóth Gabi zsebben, ami pedig rajtuk túl van, aligha számít a szavazótábor összetartásában.
De valójában ők sem számítanak. A Petőfi zenei díj is csak pótcselekvés, illúzió. Mintha a Biodóm betonmonstrumának szellemiségéből gyártanának kultúrideológiát. Monumentálisnak ígért, drága és haszontalan építkezés: a súlyos tízmilliárdokból körbekerített semmi a NER kultúrája. Amit kicsiben látunk a popzenében, az történik nagyban a kulturális élet egészében. Miközben a saját erőből népszerű – és kevés kivételtől eltekintve kormánykritikus – előadók sorra töltik meg a legnagyobb koncerthelyszíneket, a kormányközeli dalnokoknak marad az állami elismerés. De azt olyan körítéssel kapják meg, mintha valóban érne valamit. És ugyanez az ámítás motiválja Csák János kulturális és innovációs minisztert is, amikor arról beszél, hogy az „elmúlt tíz évet a magyar kultúra aranykoraként jellemezhetjük”.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
