Túljárok az eszemen

„Ősz van,
hülyítő köd,
türelem középkora.”
(Csoóri Sándor)

Lehet úgy kezdeni egy újságba szánt írást, hogy „nem jut az eszembe semmi”? Lehet, vagy nem lehet, így kezdem, mert első az őszinteség! ơszintén le kell írnom, hogy semmi nem jut az eszembe. Úgy értem, semmi új – holott ahová szánom az írást, annak épp az a neve, hogy „újság”. Információ információ hátán, események dögivel, nyilatkozatok, megszólalások, leleplezések, vádaskodások, celebek magánélete, hülyébbnél hülyébb hülyeségek dömpingje, de semmi, semmi, semmi (!), amiről valami új jutna az eszembe. Gyászhírt kell közölnöm: fájdalommal megtört szívvel tudatom, hogy életem sorából eltávozott egy hozzám tartozó meglepődés. Élt 75 évet. Temetéséről naponta gondoskodnak. Ezen kívül pedig valóban nem jut eszembe semmi, úgy értem, olyan, ami tehát sajátosan reflektálhat valami meglepőre. Azzal ugyanis, ami „témaként” kínálja magát, már-már szinte szégyenteljes volna vesződnöm. Mész a megszokott, borzalmasan elhanyagolt úton. Megállsz egy pocsolya előtt. Ránézel, és azt gondolod: „már megint egy pocsolya”! Aztán átléped. Minek is lépnél bele?

Nagygyűlés itt, konferencia ott, kongresszus emitt, pártalapítás amott, mondanak ezt, mondanak azt – szembetűnő, hogy az „eznek” sincs köze a valósághoz, és az „az” már első hallásra is fantazmagória. Akik mondják a magukét – ha ugyan a maguké az!? –, ép ésszel nem hihetik, hogy amit mondanak, az valóban úgy van, hiszen évszázadok óta már, hogy nincs úgy! Ha meg bármelyikük csakugyan elhiszi, az már fenntartás nélkül érett meg egy elmekórtani anamnézisre.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/41. számában találja. Vegye meg október 19-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!