A náci Németország az antiszemitizmus feltüzelését szolgáló vádként alkalmazta a rituális gyilkosságot a zsidókkal szemben Magyarországon és máshol Európában. Heinrich Himmler maga szorgalmazta az „eszköz” használatát. Gondolatok egy cannes-i nagydíjas alkotás apropóján.
A nemrég tartott 76. cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját nyerte el John Glazer angol rendező amerikai–brit–lengyel koprodukcióban készült alkotása, a The Zone of Interest (Érdekvédelmi terület). A film Rudolf Hössnek, az auschwitzi tábor kivégzett parancsnokának, továbbá feleségének és négy gyermekének békés, idilli mindennapjairól szól 1944 nyarán, abban az időszakban, amikor a Magyarországról deportált zsidók tömeges megsemmisítése zajlott. A film forgatókönyve Martin Amis angol író 2014-ben megjelent hasonló című regénye alapján készült. A témával a nemrég meghalt Amis már korábban is foglalkozott Time’s Arrow: Or the Nature of the Offence című, 1991-ben kiadott regényében, amely húsz évvel később magyarul is megjelent Időnyíl, avagy a sérelem természete címmel.
A soá borzalmát és irracionalitását sokan feldolgozták. A cannes-i kritikusok is felidézik Nemes Jeles László 2015-ben forgatott, Oscar-díjat is elnyert Saul fia című alkotását. Nem is érdemes felsorolni a megrendítő művészi alkotásokat, annyi készült belőlük. John Glazer filmjének sikere egyértelműen jelzi, hogy a holokauszt iránt továbbra sem csökken az érdeklődés, nyilvánvalóan azért, mert a jól ismert, sokakban fásultságot előidéző borzalmakhoz racionálisan megválaszolhatatlan kérdések társulnak. Megjegyzendő, hogy az Érdekvédelmi terület sem a koncentrációs táborban, hanem az azt övező kerítésen túl, Höss kertes, úszómedencés villájában játszódik, ahová csak távolról hallatszanak be az áldozatok sikolyai, a felhangosított parancsok és a sortüzek zaja. (Az „érdekvédelmi terület”, németül Interessengebiet az auschwitzi tábort körülzáró kerítés és őrtornyok mellett húzódó, 40 négyzetkilométeres övezet volt, melyben a haláltábort irányító SS-tisztek éltek családjukkal.)
Most távolodjunk el John Glazer fimjétől, koncentráljunk inkább a mintegy hatmillió polgári áldozatot követelő holokauszt kielégítően mindmáig meg nem oldott rejtélyére! Ezt egyetlen, kétfelé ágazó kérdésben össze lehet foglalni: miért és hogyan történhetett ez a felfoghatatlan kollektív tragédia?
Érthető módon sem a tömeg gyilkosságok áldozatai, sem a túlélői nem voltak képesek válaszolni arra a kérdésre: miért tekintették a őket a német megszállók, a mögöttük álló nemzetiszocialista állam, illetve a vele együttműködő szlovák, magyar, román, horvát stb. hatóságok elpusztítandó ellenségnek? A német történészek között is csak a holokauszt után évtizedekkel alakult ki viszonylagos egyetértés arra vonatkozólag, mi volt Hitler és a nácik célja az európai zsidóság tervezett – és jó részben meg is valósított – kiirtásával.
Christian Gerlach írja Magyarország 1944. március 19-ei német megszállásáról: „Céljai a következőkben foglalhatók össze: ellenőrzés, mozgósítás és stabilizáció – vagyis meg kell akadályozni, hogy Magyarország külön fegyverszünetet kössön, emberi erőit termelési és hadi célokra, gazdaságát háborús erőfeszítés céljaira kell mozgósítani… Mindezen lépések azonban a német diplomaták, tisztek, köztisztviselők, újságírók, SS-vezetők és maga Hitler szemében is összekapcsolódtak a zsidóüldözés fokozásával, a zsidókban ugyanis a defetizmust, a militarizáció akadályát, a gazdasági passzivitást, az ellenséges propaganda terjesztőit látták, ráadásul olyan erőforrások birtokosai voltak, amelyekre a populista újraelosztásnak volt szüksége.”
Tömeglélektani rejtély viszont, hogy miként tudták a náci megszállók maguk mellé állítani az elfoglalt országok polgári lakosságának egy kisebb, de jelentős részét. Miért volt a lakosság többsége közömbös a diszkriminált, majd gettókba zárt, és onnan deportált zsidók sorsa iránt? A hatóságok által ösztönzött módon, az elkobzott zsidó vagyonok töredékéből kielégített kapzsiság mellett nagy szerepe volt az antiszemita uszításnak is. Ennek felszításához a nácik Magyarországon a kollektív tudat mélyén lakó legalantasabb ösztönöket és előítéleteket mozgósították, felhasználva a szervezés és a propaganda terén szerzett tapasztalataikat, amelyekre addigra a megszállt Lengyelország, a balti országok és Ukrajna területén tettek szert a zsidók megsemmisítése során. Érdemes itt hosszabban idézni a magyar holokauszt első történészét, Lévai Jenőt, akinek 1961-ben, a jeruzsálemi per előtt könyve jelent meg Budapesten angolul, melyet 2014-ben New Yorkban újra kiadtak Eichmann in Hungary (Eichmann Magyarországon) címmel. Lévai személyesen ismerte Eichmannt. A magyar kormány 1961-ben őt küldte ki Izraelbe terhelő tanúként, de végül nem lépett fel a bíróság előtt. A magyarul alább most először olvasható szöveg arról szól, hogy a kevesebb mint kétszáz fős kommandóval Budapestre érkező Eichmann, illetve felettesei milyen kiemelt szerepet szántak a magyarországi deportálások előkészítésében a vérvádas uszításnak. Ezt más, Németországgal szövetséges országokban, sőt esetleg Oroszországban és Nagy-Britanniában is fel akartak használni.
Lássuk az idézetet!
„Bárhol működött is Európában, Eichmann különítménye, a Sondereinsatzkommando arra törekedett, hogy felszítsa a zsidóellenes érzéseket a lakosság körében, ezzel megkönnyítve a saját munkáját és biztosítva a tömegek együttműködését. A propagandához legnagyobb részben Goebbels minisztériuma szolgáltatott anyagot. Meghatározó szerepet játszott dr. Eberhardt Tauber, aki energiáit éveken át szinte kizárólag ilyen ügyekre fordította.
Himmler utasítása a »zsidó rituális gyilkosság« vádjának terjesztéséről:
A Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnoka
Dr. Kaltenbrunner SS Gruppenführer részére
Berlin Fernkommandostelle
1943. május
Titkos
Kedves Kaltenbrunner!
Nagy számban rendeltem példányokat a Zsidó rituális gyilkosságok című könyvből azért, hogy osszák szét az állomány tagjai között, egészen a Standartenführerek szintjéig. Több száz példányt küldök, hogy te is juttasd el a különítményed tagjaihoz, azokhoz, akiknek közük van a zsidókérdéshez. A könyvvel kapcsolatban a következő utasításokat adom:
1. Azonnal indítsatok nyomozásokat a zsidók által elkövetett rituális gyilkosság ügyében mindenütt, amennyiben a zsidókat még nem evakuálták. Az ilyen típusú ügyekről nekem kell jelenteni. Ezután mi majd nyomozunk, látványos eljárásokat indítunk a vádak alapján.
2. Romániában, Magyarországon és Bulgáriában a rituális gyilkosságok komplex problémáját szakértőkre kell bízni. Úgy gondolom, hogy a sajtónkban közölni kell a rituális gyilkosságok eseteit, azzal a céllal, hogy megkönnyítsük a zsidók elszállítását ezekből az országokból. Természetesen a Külügyminisztériummal egyeztetni kell, ami az ilyen ügyekben szükséges.
3. Kérlek, gondold át, hogy létre lehet-e hozni egy titkos, Angliának és Amerikának sugárzó, kizárólag antiszemita propagandát terjesztő rádióadót, együttműködve a Külügyminisztériummal. Ezt olyan anyagokkal látnánk el, amilyeneket a Stürmer hozott le a politikai harcok idején, és tetszene az angoloknak és az amerikaiaknak. Véleményem szerint a szenzációs tálalás igen fontos. Kérlek, lépj kapcsolatba dr. Martin SS Gruppenführerrel, hogy együttműködjünk a Stürmer csapatának valamelyik tagjával. Angliában az emberünknek az lesz a feladata, hogy kövessen minden bírósági tudósítást vagy rendőrségi közleményt, mely eltűnt gyermekekre vonatkozik, hogy a mi rádióállomásunk pontosan számolhasson be arról, ebben és ebben a városban eltűnt egy gyermek, és az eset rituális gyilkosságnak tűnik.
Összefoglalva: nézetem szerint az angolul – talán még oroszul is – folytatott, széles körű antiszemita propaganda, melyet a rituális gyilkosság vádjára építünk, nagymértékben hozzájárulhat az antiszemitizmus felélesztéséhez az egész világon. Kérlek, vitasd meg ezeket a témákat a munkatársaiddal, és a szükséges mértékben készüljetek fel arra, hogy rövidesen konkrét javaslatokat terjesszetek elő a számomra!
Heil Hitler!
aláírás: H. Himmler
Ui.: Kérlek, konzultálj a könyv szerzőjével is, akiről majd Suchanek alezredes tájékoztat.”
Himmler leveléhez Lévai Jenő kommentárt fűzött: „Természetesen Kaltenbrunner késedelem nélkül végrehajtotta Himmler utasítását, és a több száz példányból, melyet kapott, ellátta Eichmann különítményét. Ismeretes, hogy Eichmann Budapesten több alkalommal is idézett a könyvből, hogy mutassa, mennyire tájékozott az ilyen és hasonló ügyekben. A tőle kapott parancsok alapján járt el Ballenstein SS Hauptsturmführer, aki a budapesti német követségen dolgozott, és kizárólag ilyen propagandatémákkal foglalkozott. Ő felügyelte Bosnyák Zoltán »Zsidókutató Intézetét«, így a könyvben szereplő hazugságokat a Harc! című illusztrált antiszemita hetilap közölte.”
Himmler levele Magyarországon kevéssé ismert, fontos dokumentum. Különösen az, ha összevetjük az 1943. október 4-én és 6-án Posenben (ma: PoznaŁ) tartott beszédével. (Az előbbit 92 SS-tiszt, az utóbbit a megszállt területek kormányzati tisztviselői előtt tartotta.) A „birodalmi SS-vezető” mindkettőben foglalkozott a még abban az évben várhatóan megoldódó „zsidókérdéssel”. Méltatta azt az áldozatot, amit alárendeltjei, a tömeggyilkosságok elkövetői az „ügy” érdekében hoztak, de ezekben már nem tért ki a vérvád központi jelentőségére a nácik antiszemita propagandájában. Viszont fél évvel azelőtt írt levelében a rituális gyilkosságokról szóló híreket még olyan eszköznek tartotta, melyek felhasználhatók a romániai, a magyarországi és a bulgáriai zsidók ellen, elő lehet készíteni velük az „elszállításukat”.
A Himmler levelében említett könyv szerzője, amelynek példányait Eichmann különítményének tagjai is magukkal hozták: Helmut Schramm. Címe: Der Jüdische Ritualmord (A zsidó rituális gyilkosság). Megjelent 1943-ban, a Theodor Fritsch Verlag gondozásában. Az úgynevezett „történelmi kutatás” több mint 400 oldalon 475 (!) olyan ügyet sorolt fel, melyeket a nácik zsidó rituális gyilkosságként tartottak nyilván.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/27. számában, az Időgép mellékletben jelent meg július 7-én.
