Vétózgatunk?

Cáfolta a külügyminisztérium, hogy a hét elején Magyarország megvétózta volna azt az uniós nyilatkozatot, amely üdvözli a háborús agresszor Vlagyimir Putyin ellen Hágában kiadott nemzetközi elfogatóparancsot. Az EU külügyi biztosának nyilatkozata nem tekinthető hivatalos uniós állásfoglalásnak, de az is tény, hogy a tagországok igazságügy-miniszterei közül egyedül Varga Judit aláírása hiányzik a hasonló tartalmú dokumentumról.

A miniszterelnök beszélt már arról, hogy az Európai Unióban voltaképpen nincs is vétó. Hiszen azokban az ügyekben, ahol a döntés teljes egyetértést követel meg, addig kell egyezkedni, amíg létre nem jön az egység. Évtizedeken keresztül többé-kevésbé működött ez a rendszer, a kölcsönös kompromisszumra való törekvés a végén valahogy mindig túllendítette a holtponton a brüsszeli gépezetet. Persze ennek is megvolt az ára, sokszor se hús, se hal döntést eredményezett az egység fenntartása. Ahogy épült egyre tovább Orbán Viktor illiberális rendszere, mind gyakrabban került vétópozícióba az ország. Ami ez esetben azt jelenti, hogy egy-két másik országgal, majd újabban már egyre többször egyedül hátráltatta az uniós döntést. Ám az valóban ritkán fordul elő, hogy a végső szavazáskor vétóz valaki. Formálisan valószínűleg most sem vétózott senki, hanem a magyar álláspont ismeretében az EU hivatalos közös döntése nélkül született meg az állásfoglalás. És ha nincs szavazás, nincs vétó sem. A lényeget tekintve ugyanakkor Magyarország mégiscsak megakadályozott egy közös döntést, a véleményével ismét egyedül maradt a közösségben.

A teljes cikket a Magyar Hang március 24-én megjelent, 2023/12. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!