Mi lehet a sikeres ellenzéki stratégia? Jelenleg két terv van az asztalon. Az egyik szerint fel kell venni a harcot a Fidesszel. Ha gyűlölködnek, még jobban kell gyűlölni őket. Ha hazudnak, még nagyobbat kell hazudni. Ha hisztérizálnak, transzba kell esni, és úgy rettegni. Tartani kell minden nap egy sajtótájékoztatót, ahol egy jólfésült, öltönyös figura elmagyarázza, hogy pofonegyszerű rendbe rakni az országot, csak ezt és ezt kell tenni. Legtöbbször olyan öltönyösök adják ezt elő, akik a maguk nyolc évében pont ugyanilyen cinikusan vették semmibe a választókat, csak kevésbé volt nagy a pofájuk, mert nem volt kétharmaduk, és a torkukon tartotta a kést egy ütőképes ellenzék.
Ennek a stratégiának részei az ATV-, Klubrádió-, Népszava-, Magyar Narancs-, Élet és Irodalom- valamint 168 Óra-interjúk, meg a dörgedelmes napirend előtti felszólalások, ahol a nép felelős képviselői „beolvasnak” a miniszterelnöknek, és úgy tesznek, mintha Orbán Viktor rinocéroszvastagságú bőréről nem pattannának le a teátrális pózaik meg az elcsépelt frázisaik. Álljon itt két idézet a műfaj klasszikusától, a fennálló NER-uralom legfőbb felelősétől, Gyurcsány Ferenctől. A diagnózis: „a Fidesz megerőszakolta az országot”. A kezelés: „az Orbán-kormányt a történelem poklára kell juttatni”.
Nem csoda, hogy ez a politika aztán nevetséges utcai rendezvényekbe torkollik, melyeken a demokraták Orbán fényképét rugdossák. Ez a politika, ez a hangvétel legitimálja a nemzeti együttműködés rendszerének háborús retorikáját. E politika gyakorlói egyedül az indulatban, a zsigeri dühben, a gyűlöletmarketingben hisznek. Aztán amikor eljön az igazság pillanata, a választási kampány, kiderül, hogy alig néhány választási plakátot bírnak megfizetni, alig van pénzük és médiájuk: versenyképtelenek a Fidesszel szemben. Olyan érzést kelt ez a stratégia, mintha őrült tábornokok tervezték volna, akik nem győzni akarnak, hanem megdicsőülni a maguk gátlástalanságában. Mintha maga Habony és Rogán tervezték volna az ellenzéki szavazók és aktivisták demoralizálására, kifárasztására.
Túl a törzsi gyűlöleten – Magyar Hang
Le kell zárni a polgárháborút, és nem eltanulni a Fidesz módszereit, hanem azokkal ellentétesen cselekedni.
A másik stratégia inkább politikai elemzők és újságírók fejében fogant – fémkeretes szemüvegeik mögül újra meg újra elmondják, hogy el kell menni az emberekhez, el kell magyarázni nekik házról házra, faluról falura, városról városra, miként lehet leváltani a Fideszt. Ilyenkor csóválni kell a fejeket, hisz oly logikus a feladvány: mozgósítani kell a civileket.
A papír természetesen ezt a stratégiát is elbírja, csakhogy azok szava, akik az elmúlt harminc év során ennyit hazudtak az embereknek, bizony ma már nem sokat ér. S ha az elemzők és újságírók nem termeltek volna irtózatos hitelességi deficitet, a tény akkor is tény maradna: fiatal százezrek hagyták el az országot. Akik aktívak lehetnének, akik mobilizálhatnák a magyar társadalmat, ma a nyugat-európai országok GDP-jét mobilizálják. Egy fásult, elöregedő társadalmat nem lehet mobilizálni, az MSZP-nek és a DK-nak pedig lassan sem aktivistájuk, sem tagságuk nincs. Egy „kormánydöntő” demonstráción kint vannak talán ezren. Ezeknek a pártoknak csak Budapesten sok ezer tagjuk és sok tízezer szavazójuk van – de alig ezer ember akad, aki rájuk áldozna egy délutánt. Ezekben a pártokban már senki sem hisz – legfeljebb az, aki megélhetést remél tőlük.
Ki kell mondani, hogy a két fenti stratégia csődöt mondott, van azonban egy nagyon is vállalható, minimális anyagi forrást igénylő, országosan ismert politikai innováció: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt stratégiája. Az MKKP kimondta, amit oly sokan gondolunk: ha Magyarországon a politika egy vicc, miért is kéne komolyan venni?
Orbán Viktor megdönthetetlen uralma – mítosz és valóság – Magyar Hang
Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.
Úgy gondolom, hogy ezen az úton kell elindulnia annak az ellenzéknek, amely élhető és nyugatos Magyarországot kíván. Ezen az úton kell elindulnia annak az ellenzéknek, amely valóban le akarja győzni a nemzeti együttműködés rendszerét, amely nagyobb célt tűz ki, mint önmaga sorvadásának lassítását. Ez a stratégia ott kezdődik, hogy nem szabad asszisztálni Orbán és Habony provokációihoz – nem szabad folytatni a polgárháborút. Ehelyett nyugodtan el kell magyarázni az embereknek, hogy a kormány mit miért tesz. Narrálni kell a Fidesz országlását, és nem asszisztálni hozzá. Kulturált értelmiségiként, és nem parlamenti pankrátorként kell viselkedni.
Ha komolyan vesszük a Parlamentet, akkor ki kell onnan vonulni. Nyugalom, kedves képviselő urak: nem akarom elvenni a fizetésüket, csak azt szeretném, hogy dolgozzanak meg érte. Hogy legyen egy egyharmadig üres Országgyűlés a Kossuth téren, és legyen egy másik, ezzel párhuzamos árnyékparlament egy olyan teremben, ahol nem Kövér László hozza a szabályokat. Ahol ellenzéki politikusok vitatkoznak, kompromisszumokat kötnek, megállapodnak egy demokratikus és nemzeti minimumban. Legyen kész program és cselekvési terv, lássuk, miben van egyetértés az ellenzéki pártok között. Az ellenzék jelenleg nem képes ellenőrizni a többséget, de képes lehetne alternatívát állítani azzal szemben. Esetleg azt látnánk, hogy ezekre a politikusokra rá lehet bízni az országot, mert komoly emberek, nem statiszták Habony Árpád színházának ócska kulisszái között. Élő netes közvetítés kell, és olyan viták, melyeket nem politikai marketingesek, hanem az ország valós problémái diktálnak.
Szakács: Az lesz az első puskalövés, ha a Szabó Ervin Könyvtár neve megváltozik - Magyar Hang
„Fogott emberek” vannak a jobboldalon, Deutsch Tamás pedig gondolkozzon el a mondatain. Nem hétköznapi kormánypárti fórumon jártunk.
De az is rendben van, ha ott maradnak a parlamentben – ez esetben viszont nem asszisztálhatnak tovább a demokratikus intézmények kiüresítéséhez. Amikor azt üvöltik, hogy diktatúra van, meg hogy nincs szólásszabadság, élő cáfolatait képezik a saját dumáiknak – a miniszterelnök gúnyos mosollyal kívánhat boldog karácsonyt. Azt kell tenni, amit az MKKP tenne. Hazaárulózik a Fidesz? Rögtönítélő bíróságot kell javasolni. Soros-ügynököznek? Példaértékű reakció a Párbeszéd javaslata a Soros-ösztöndíjasok kizárásáról. Ha lopnak, javasolni kell, hogy Deutsch Tamás kapja meg az első éjszaka jogát és Heves megyét. Ezt a hibrid rendszert csak az abszurd eszközeivel lehet leleplezni, csak a groteszk kommunikáció síkján lehet legyőzni. Ha az ellenzék úgy tesz, mintha a magyarországi berendezkedés akár csak egyetlen százalékig is demokratikus volna, a nemzeti együttműködés rendszere menthetetlenül diadalmaskodik.
A hibrid rendszert egyetlen helyen lehet legyőzni – nem az utcán, nem a parlamentben és nem a választási kampányban. A kultúrába kell visszavonulni, mert az a Gucci táskákkal és magánrepülőgépekkel furikázó, pénzes proli Fidesz-elit számára maga a dzsungel. A kultúra világát nem értik – oda nem bejáratosak. Jellemző, hogy még a sajátjaikat – Bereményit, Prőhlét, Szörényit – is napalmmal szórják meg. Aki a dzsungelben él, az nekik gyanús. Ami a kultúrából érkezik, veszélyes és félelmetes. Képzőművészetet, zenét, irodalmat, színházat kell szervezni – de nem kirekesztően, és nem belterjesen. Új politikus kell, aki nem porszívóval házal, hanem emberséggel, kulturáltsággal és jövőképpel. Aki nem irreálisat ígér és csal el, hanem reálisat vállal és teljesít. Schiffer András és Vona Gábor megértette ezt. Schiffer könyvet szerkeszt, Vona blogol, próbál gyökeret ereszteni a hétköznapokban – ez a helyes működés. Belőlük még válhat olyan politikus, aki egy nap kihívja ezt a rendszert.
Egy lépés hátra - kettő előre - Magyar Hang
A választás óta nagyot nőtt a szememben Vona Gábor.
Az ellenzéket nem a választási rendszer, vagy az egyre nagyobb médiatúlsúly teszi impotenssé, hanem saját kiüresedettsége, falánksága és sértettsége. Minden ellenzéki vezető esze már most a következő pozíció, a következő választás, a következő összeesküvés körül jár. Így is lehet nyerni, de félő, hogy már csak az Európai Unión kívül. Az ellenzék azért veszít, mert mindig a kasszához vezető legrövidebb utat keresi. Az ellenzék azért veszít, mert politikusai nem képviselnek semmit és senkit önmagukon kívül. Az ellenzék azért veszít, mert tagjai képtelenek akár egyetlen árnyalattal is szavahihetőbbnek tűnni, mint az ország fideszes urai.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!
