Valahogy nehezen szánom rá magam az írásra, pedig a téma már napok óta itt jár a fejemben. Miért indul nehezen, amikor más alkalommal az ujjaim tánca a billentyűzeten lassúnak tűnik a gondolataim pörgéséhez képest? Nehéz téma egy ország, de inkább úgy fogalmazok, egy nép lelkivilágáról írni, mert soha nem lehet az ember igazságos; más népekhez képest kevesen vagyunk ugyan (másokhoz képest meg sokan), mégis olyan sokszínű és hullámzó a kép, megfoghatatlan, leírhatatlan, mert az írás egy konkrét állapotot rögzít, az események nyomán fölgerjedő indulatok pedig túl gyorsan száguldoznak.
Valami mégis van, ami kórképnek tekinthető, mint egy fénykép, egy állókép, ami egy adott pillanatot rögzít. Sőt, akad több ilyen is. Amikor nem is olyan rég az internet tébolyult gyorsasággal elterjedt a világon, már tudható volt, hogy valakinek vagy valakiknek előbb-utóbb el fog durranni az agya, és föltalálja/föltalálják a közösségi platformokat. Mert ez olyan demokratikus ugyebár, mindenki hozzájuthat, ha van pénze egy okostelefonnak nevezett lapos, zsebben hordható kütyüre – és kinek nincs manapság? Az már nem is számít a digitális társadalom tagjának, csak valami számkivetett, megtűrt, futottak még kategória. Mert ez a mérce, a belépőjegy egy olyan világba, amiről pár évtizede még csak nem is ábrándozhattunk, s ha valaki mégis megjósolta volna, javasoljuk neki, hogy inkább írjon sci-fi novellákat.
Sokat tűnődöm azon, vajon valóban ez lenne-e a demokrácia? Meg egyáltalán: mi az a demokrácia, amit valamiféle áhított célként, mennyországként, feltétel nélkül megvalósítandó, végső állapotként határozunk meg magunk számára, s minimum gyilkos pillantásokat vetünk afelé, aki ezzel kapcsolatban bármit megkérdőjelezni merészel vagy kritikus megjegyzést ejt ki a száján. Arra most nem térek ki, hogy egyes görög filozófusoknak (Platón, Arisztotelész) már évezredekkel ezelőtt milyen lesújtó véleménye volt a demokráciáról, mert hát azóta annyi minden változott – igaz, a gondolkodásmódunk a jelek szerint nem igazán. Tudjuk, népuralomról van szó, ami azt jelenti, hogy a nép uralkodik – de valójában ki fölött is? Önmaga fölött? Ez elég abszurd. A jók a rosszak fölött? A szépek a csúnyák fölött? Az okosak a buták fölött? Fából vaskarika ez az egész. Természetesen ismerem a működést: választások, népképviselet, ellensúlyok, tudom. Tündérmese.
Ilyenkor jönnek a példák, persze tőlünk nyugatabbról, hogy ott aztán igen, olajozottan, nézzünk csak körül, minden szép és jó, kolbászból van a kerítés. Az USA mint a demokrácia zászlóvivője. Hát nem! Ki az, aki elhiszi, hogy bármely demokráciának csúfolt országban valóban a nép képviselői uralkodnak és döntenek mindenről, a választói akaratnak megfelelően? Nem tudom, valaha is volt-e ilyen egyáltalán az emberiség történetében, de most biztos nincs. Egyetlen dolog dönt mindenhol, mindenről, minden körülmények között, minden szinten: a pénz. Pontosabban azok a befolyásos körök, akiknél a tőke fölhalmozódik – és őket, ugyebár, jellemzően nem az istenadta nép szokta megválasztani. A többi csak színház, néphülyítő kirakat. Olcsó poénként most hivatkozhatnék akár a honi viszonyainkra is, de nem teszem.
Kicsit elkanyarodtam a közösségi platformoktól, a sohasemvolt demokrácia színtereitől. Ahol mindenki lehetőséget kap, mindenki kifejtheti a gondolatait, vitatkozhat, átkozódhat, kiélheti exhibicionista hajlamait vagy beteges frusztrációit. Felső határ a csillagos ég, a fórum az égvilágon mindent elbír, hadd szóljon! Elvileg azt gondolhatná az ember, hogy ebből akár még valami jó is kijöhetne…
Még nem sikerült megfejtenem, mi a célja annak a feltehetően több ezer embernek, akik ezen a színtéren gondolják megváltani a világot. Nem, nem saját gondolatok följegyzésével, olyanok nincsenek nekik. Innen-onnan összekapkodnak különböző, a jelen állapotokat szidalmazó írásokat, hosszabb-rövidebb idézeteket, régi videókat, okos emberek kiragadott mondatait, félremagyarázott álbölcsességeket és egybites információk tömkelegét; ezekkel következetesen, büszke lélekkel eltelve, nap mint nap elárasztják a közösségi felületeket. Vajon mit gondolnak magukban egy-egy ilyen poszt után? Megtettem a kötelességemet, elküldtem a miniszterelnököt az anyjába, ráhúztam a vizes lepedőt ilyen-olyan-amolyan miniszterre, hurrá, most már minden szép és jó lesz, és ez kizárólag nekem köszönhető? Ezrével ássák elő a 20-30 éves fölvételeket, amiken Orbán vagy Kövér ezt meg azt mondja, és diadalittasan szembesítik a mai helyzettel. Na tessék, hát itt van! Én ugye megmondtam, hogy ezek milyen szemét, hazug gazemberek. Sőt, hazaárulók. És utána baromi jól érzi magát az illető, mert ő megmondta. És?
Azt hiszem, ezt hívják fotelforradalomnak, ami az égvilágon semmire nem jó, mindössze egyesek lelkiismeretét – ha van nekik olyan – nyugtatja meg: megtettem, amit tehettem. Nos, ha ennyire telik, akkor inkább ne jajgass, haver, jobb lenne kussolni, mert az ilyen önámítás, önbecsapás a létező legkárosabb jelenség manapság errefelé, Orbánisztánban. Ez még a közönynél is rosszabb, mert elhiteti velünk, hogy tettünk valamit az ügy érdekében, a többiről meg igazán nem mi tehetünk, átkozott ez a világ, szegény, elnyomott, üldözött népünk mindig megszívja valamiért, pedig mi mindent megpróbáltunk. Hát persze!
Én a demokráciát úgy értelmezem, hogy mindenki a képességeinek megfelelően kapja a lehetőségeket, pontosan azért, hogy azokkal megfelelő módon élni is tudjon. Erre eklatáns, ugyanakkor negatív példa az általános választójog félrecsúszott és végtelenül igazságtalan intézménye, amit mégis a demokrácia zászlajára tűzve lengetünk és hirdetünk fennen. Most komolyan: tényleg létezik ember e hazában, aki azt hiszi, hogy az általános választójog jó, támogatandó, demokratikus vívmány? Hadd kérdezzek valamit ezzel kapcsolatban: helyénvaló, hogy egy alkoholista, gyakorlatilag írástudatlan fickó szavazata egyenértékű egy politikában jártas, tanult emberével? Ha valaki már olyan elmeállapotban van, hogy a faluja nevét is elfelejtette, egyetlen információ rögzült csak az agyában: merre van a kocsma – akkor ő a választás során miért kap olyan lehetőséget, amivel képtelen élni? Ő miként dönthet olyan kérdésben, amiről fogalma sincs? Ez lényegében nem más, mint annak az embernek a megalázása, aljas kihasználása, visszaélés a helyzetével. És igen, egy ilyen ember szavazata egyenértékű mondjuk egy egyetemet végzett politológus szavazatával. Ha valaki egy ilyen választási rendszerre azt mondja nekem, hogy igazságos és demokratikus, akkor nem tudja, mit beszél. Ennél bármi más csak jobb lehetne.
Nem, nem vagyok naiv! Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez hatalmi érdekeket szolgál. Ezek az elesett, alulművelt, tájékozatlan emberek rettegnek minden változástól, a legkönnyebben megvezethetők, elég hozzá néhány kiló krumpli vagy pár nagyfröccs, s máris azt teszik, amire kérik őket. S gondoljunk bele: ez dönt az ország sorsáról! Többek között ennek köszönhetjük az immáron 13 éve regnáló NER-t, és ez vár ránk a jövőben is. Ne legyenek hamis illúzióink: amíg a választási rendszer alapos reformjára nem kerül sor, addig marad az, ami most van. Természetesen nem olyan sunyi maszatolásokra gondolok, amit a kormányzópárt a saját érdekeinek megfelelően, a kétharmad biztos tudatában a választások előtt időnként összebarkácsol.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
