Fotó: Magyar Hang/Végh László
Egy éve már, hogy egyre többen érezték, össze kell fogni, fel kell szólalni, különben mind rámennek. Nem csupán azok a családok, amelyeket szétzilált a gyerek függősége, vagy ahol a jövőtlenség miatt a családfő csavarodott rá az olcsó szintetikus szerre. Nemcsak ők érintettek, a környezetükben mindenki. És mindenkinél betelt a pohár. A szomszédoknál, akik már évek óta elzárnak szinte mindent, mégis van, ami eltűnik reggelre. A falu lakóinál, akik nem tudnak már úgy végigmenni egy utcán, hogy ne dílerekbe vagy félájult, imbolygó alakokba botlanának. Az időseknél, akik rettegnek, mikor törnek be hozzájuk utolsó értéktárgyukat vagy akár a napi betevőt elrabolva. Mert a dílerek mindent elfogadnak fizetségül: akár egy kiló kenyeret vagy a szomszéd kislány féltett új biciklijét is.
Nem véletlen, hogy sokan érezték úgy egy éve: fel kell szólalniuk, hallatni kell a hangjukat, mert ez így nem mehet tovább: a legnyomorúságosabb településeket felzabálja a herbál nevű szörnyeteg. Könnyű lenne azt mondani, az északkelet-magyarországi falvak a szintetikus drog miatt élhetetlenek lettek. Nem a drog tette ezeket élhetetlenné – a herbál csak egy tünet. A magára hagyott, testileg, lelkileg beteg társadalom tünete. Egy olyan elhanyagolt társadalomé, amelyben a periférikus kistelepülések lakóira a politikai elit csak mint szavazómasszára tekint, melyet négyévente pár kiló krumplival megvehet. Kit érdekel a karmelitában, hogy a napokban egy idős tarnaörsi férfi élete hajszálon múlt: amikor a drogfüggők otthonában rátörtek, kirabolták, megverték, csak a gyors segítségnek köszönhette, hogy sikerült megmenteni. Vajon érdekel a 14 éve családbarát kormányunkban bárkit, hogy nemrégiben egy 25 éves fiatalembert Újszászon a padláson felakasztva találtak? Richárdot a helyi drogdílerek hálózták be, tették tönkre, folyamatosan üldözték. Pedig szép jövő előtt állt: tisztességgel tanult, szakmát szerzett, asztalos lett. Ám a dílerek, függőségét kihasználva, fokozva, egyre mélyebbre rántották, amit nem bírt tovább elviselni, öngyilkos lett.
Herbál – a magyar vidék rákfenéje
Lőcsei Lajos momentumos képviselő szerint nem várhat tovább a drogprobléma megoldása. Tarnaörsön jártunk.
A növekvő elégedetlenség nyomán egy évvel ezelőtt indult Északkelet-Magyarországon a herbál elleni tüntetéssorozat, amelynek Lőcsei Lajos, a tarnaörsi momentumos parlamenti képviselő állt az élére. Akkor azt mondta, családjában is akad szerhasználó, de tágabb környezetében is látja, hogyan teszi tönkre a legszegényebb családok életét a szintetikus drog. Akciótervet dolgozott ki, a legérintettebb borsodi, hevesi, nógrádi falvakban fórumokat, tüntetéseket szervezett. Mit sikerült elérnie ez alatt az egy év alatt? Ahol a tüntetéseken sokan összegyűltek, ott utána egy ideig nagyobb volt a rendőri jelenlét. Még az is előfordult, hogy a fórumokat követően egy-két dílert lefüleltek, elvittek. Ennyi. Hiába a Pintér Sándornak, Orbán Viktornak címzett felhívás, a legszerencsétlenebbek kétségbeesett segélykérése. Drogprobléma? Ugyan már! A kormány utoljára 2013-ban foglalkozott az üggyel, akkor megalkotta a Nemzeti drogellenes stratégiát, amelynek célkitűzése az volt, hogy 2020-ra legyen teljesen drogmentes Magyarország. Bizonyára úgy látták, a cél megvalósult, mert azóta négy év telt el, de az ügyben egyetlen további lépést sem tettek.
Október 20-án, vasárnap délután Richárd családjának újszászi otthonához sokan eljöttek gyertyát gyújtani. A megemlékezésen nemcsak egy derékba tört fiatal életet gyászoltak, saját kilátástalan jövőjüket is. A polgármester azt mondta, sürgős, azonnali intézkedések kellenének, nincs ennél nagyobb gond a településen. Vajon meghallották ezt a döntéshozók? Érzik a felelősséget, hogy emberéletek múlnak a késlekedésen? Ha egy éve megteszik a szükséges lépéseket, Richárd talán ma is élne. Vajon hány hasonló tragédiának kell még történnie ahhoz, hogy az ország házában végre a fontos kérdések is napirendre kerüljenek?
Lőcsei Lajos: A herbál egy tünet, maga a társadalom beteg
Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, nem lehet tovább halogatni ezt az ügyet, mert a kistelepülések élhetetlenné váltak – mondja a politikus. Interjú!
Albert Enikő Akadálypálya sorozatának cikkeit itt olvashatja!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/43. számában jelent meg október 25-én.
