Egy nap alatt két, az elkövetkezendő választásokat érintő hír is napvilágra került. Egyrészt az Idea Intézet legfrissebb kutatása, amely szerint néhány párt gyakorlatilag kiírta magát a küzdelemből, másrészt a választási törvényt érintő újabb fideszes módosítási elképzelések. A szabad szemmel is látható választói támogatással rendelkező pártok száma immár ötre csökkent. Legnagyobb tábora a Fidesznek van, de a teljes választókorú lakosság körében ez is csak 29 százalék. Sorban utána a DK következik 12 százalékkal, majd a Mi Hazánk 6, a Momentum 5 és a kétfarkúak 4 százalékkal. (Az önmagukat biztos szavazónak tekintők körében ugyanez a sorrend 49-19-9-7-6 százalékot mutat.)
A kép meglehetősen elkeserítő. A DK talán még növekedhet egy picit, ha az egyszázalékosra fogyott MSZP-, Párbeszéd-, LMP-hívekből néhányan hozzápártolnak, de ennek elég kicsi az esélye. Arra pedig végképp nem lehet számítani, hogy a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy pláne a Mi Hazánk tábora átszavaz Gyurcsányékra. Márpedig – mint az alábbi táblázat tanúsítja – a Fidesz a most mért támogatottsággal ismét behúzná a kétharmadot, hiszen amikor az elmúlt négy választás leggyengébb eredményét érte el, akkor a teljes népességben csak 27, a leadott szavazatoknak pedig csak 44 százalékát kapta.
Innen nézve teljesen elhibázott a DK stratégiája, már ha feltételezzük, hogy Gyurcsány Ferencnek tényleg az Orbán-rendszer megbuktatása lenne a célja, nem pedig saját további politikai szerepének mindenáron való biztosítása. Sajnos, ez a feltételezés aligha helytálló. (Aki látta a Ráczné Földi Judit parlamenti ölelgetése utáni ATV-interjút, az tanúja lehetett annak a már-már beteges indulatnak, ahogy a DK-elnök mindenkit elküldött a csudába, és következményekkel fenyegette a többi ellenzéki alakulatot.)
Az idézett számok azonban még valamiről árulkodnak: a magyar választási rendszer a győztesnek aránytalanul kedvez. 2010-ben még kétfordulós rendszerben – nem annyira Orbánék ügyességének, mint inkább Gyurcsány hatalomhoz való ragaszkodásának köszönhetően – nyert a Fidesz a szavazatok 52 százalékával és az egyéni körzetekben tarolva. Ezt követően szinte azonnal megváltoztatták a választási törvényt: egyfordulóssá tették a voksolást, és átszabták a választási körzeteket. Az eredmény, hogy legközelebb már a szavazatok 44 százalékával, az összes választásra jogosult alig több, mint negyedének voksaival is kétharmadhoz jutottak. (A választási törvényt azóta is jó párszor módosítgatták pillanatnyi igényeik-érdekeik szerint.)
Most újabb szigorítást jelentettek be. Elviekben azzal még akár egyet is lehetne érteni, hogy a magyar választásokat ne befolyásolhassák külföldi kampánypénzek, de a módosítás indoka a hatalomtól már megszokott álságos és arrogáns valósághajlítás. Gulyás Gergely és Kósa Lajos egyaránt azt hangoztatja, hogy a pártok esélyegyenlőségét kívánják biztosítani azzal, hogy az állami kampánytámogatáson kívül csak magyar magánemberek adományait fogadhassák el, használhassák fel.
Márpedig esélyegyenlőségről már 2010 óta nincs szó, hiszen a törvényt is úgy és annyiszor farigcsálták össze-vissza, ahányszor csak jól esett. De ha csak a kampányfinanszírozást nézzük is: hogyan lehetne azonos esélyekről beszélni, amikor a kormány számolatlanul önti a pénzt „társadalmi célúnak” hazudott politikai hirdetésekbe, milliárdokkal támogat propagandamédiumokat, influenszereket, álcivilszervezeteket, megszállva tartja a nyilvánosságot, elfoglalja az óriásplakáthelyek zömét… Teszi mindezt közpénzből. Olyan közpénzből, aminek bő 60 százalékát nem Fidesz-szavazók fizetik be …
Az izzadságszagú törvénymódosításnál és kényszeredett indoklásoknál sokkal egyszerűbb (és őszintébb) lenne, ha előbányásznák Szájer laptopját, és a sziklaszilárdságú, de tucatszám átírt alaptörvénybe foglalnák, hogy
1.) a Fidesz választási eredménye 70 százalék
2.) ha nem, akkor is.
