Tetszettek volna elszámoltatni!
Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a 2021. január elsejei bejegyzésének fényképén (Fotó: Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala)

Semmiféle morális vagy politikai következménye nem volt a hazugságbeszédnek és a rendőrattaknak. Erről beszélt a napokban a parlamentben Dömötör Csaba fideszes államtitkár Gyurcsány Ferenc felszólalására válaszolva. Merész, elgondolkodtató, különös, egyben önleleplező kijelentés a tizenöt éve történt eseményekkel kapcsolatban, ami mellett nem kellene csak úgy elsétálnunk.

Dömötör Csaba egyfelől téved, amiben pedig nem, annak igazsága a pártjára hullik vissza. A Fidesz kommunikációs háttérhatalma elhatározta, hogy a 2022-es választás kampánya az őszödi beszédről és a 2006. őszi erőszakról fog szólni. Hiszen az akkori szónok, a volt miniszterelnök ma is a politikai élet aktív szereplője, az általa vezetett párt pedig az ellenzéki összefogás résztvevője. De valóban azt jelenti mindez, hogy nem volt következménye 2006-nak? A 2010-es földcsuszamlásszerű változás, a Fidesz kétharmados parlamenti többsége, a baloldal megroppanása nem politikai következmény? A Sólyom László akkori köztársasági elnök által emlegetett morális válság nem gyakorolt volna hatást a folyamatokra? Ugyan már!

Dömötör Csaba pártja a többi között arra kapott tizenegy éve elsöprő erejű felhatalmazást, hogy elszámoltasson, igazságot tegyen 2006-ért. A társadalom ítéletet mondott, de a Fidesz az ebből rá háruló feladatot egyszerűen elszabotálta. A katarzis lehetőségének pillanata pedig elmúlt, mint 1990-ben. A politikai következményt – hatalomváltás – nem követte sem teljes jogi, sem erkölcsi elégtétel. Mert Orbán Viktornak – ki tudja, miért – nem állt érdekében. A Fidesz inkább négyévente újra és újra megvívna a „múlt erőivel”, miközben nehéz eldönteni, hogy például Dobrev Klára, vagy Orbán örökös belügyminisztere, Pintér Sándor köti-e inkább a mögötte állókat az 1990 előtti pártállam örökségéhez.

A Fidesz mintha a saját impotenciájára építené a politikáját, amikor meddő gyurcsányozásba fojtja a magyar jövőről folytatandó vitát. Ha igaza van Dömötör Csabának a következménynélküliségről, ugyan, mi végre szerzett háromszor is kétharmadot a parlamentben a Fidesz? Ha jövőre nyernek, majd 2026-ban is Gyurcsány lesz a fő „érvük” a kampányban? Akkor lesz a huszadik évforduló, talán majd rockopera zengi az utcai harctól magát távol tartó, 2006. október 23-án az Astoriát gyorsan elhagyó Orbán Viktor dicsőségét.

Elszámoltatás, igazságtétel helyett kapunk most sokadszorra újrahasznosított, „másodlagos frissességű” politikai bóvlit: kurzusfilmet és közpénzben fürösztött kormánypárti álcivilek vándorkiállítását. Igazi magyar tragikomédia.