Egyszerűen egy olyan fenyegetéssel szembesíti a nézőt, ami valóságos, elképzelhető, felidézhető.
Szerető Szabolcs
A hatalom cinikus és kíméletlenül célratörő volt kétezer éve, s az ma is. De a keresztény ember jól tudja – mi más is lenne a jézusi történet tanulsága? –, hogy létezik felsőbbrendű hatalom és igazság.
A kommunizmus halott, de a hatalom mai birtokosai koravén demokratákká válva egyre jobban hasonlítanak azokra, akiket egykor kommunistáknak hívtunk.
A hatalma körülbástyázásával foglalatoskodó kormány mintha megfeledkezne arról, hogy rajta és a vazallusain kívül volna itt egy ország is.
A miniszterelnök a pozíciójára szabott közjogi kereteket feszegetve már jó ideje nem kormányoz a szó hagyományos értelmében, hanem a rendszerét építi.
A kormány összességében jól védte eddig a népet a túl gyors meggazdagodás erkölcspusztító hatásaitól. (No nem mindenkit, a kiválasztottak szűk köre erősen fertőződött.)
Nemcsak a kormány és az ellenzék, hanem az ellenzék egyes szereplői közötti viszonyban is új korszak, újfajta verseny kezdődik most.
Jó lenne, ha a MOB-nál is éreznék, hogy az állami bőkezűség kötelezettséget is von maga után; nem a jog, hanem a józan ész és a jó erkölcs parancsa szerint.
Talán nem kellene ugyanarra az útra lépni, mint harminc éve; látjuk, hova vezet. Propagandára nem ellenpropaganda a helyes válasz.
Az eredményekből világosan kitetszik, hogy a polgári Magyarország már nem fideszes. Orbán Viktor elvette az egykor polgári Fidesz lelkét.
A mostani választás üzenete egyértelmű: a történelem Magyarországon sem ért véget, a Fidesz verhető, az Orbán-rendszer sebezhető.
Vagy keresztény Magyarország; vagy a pünkösdi (!) orgia hőse, Borkai Zsolt és mindaz, aki és ami az ő botránya hátterében felsejlik.