Tanmese a gyávaságról

Más lépték, más történet, de van párhuzam a mostanival. 2006 őszén az önkormányzati választások már az őszödi botrány és az utcai tiltakozások közepette zajlottak. A kormányzó MSZP–SZDSZ-koalíció úgy döntött, hogy kitart Gyurcsány Ferenc mellett, és kerül, amibe kerül, megpróbálja kitölteni éppen csak megkezdett négyéves mandátumát. A legfontosabb Budapest megtartása volt a számukra, ami sikerült is, Demszky Gábor kis különbséggel megelőzte kihívóját, Tarlós Istvánt. Ennek és a hatalomhoz való ragaszkodásnak azonban hatalmas ára lett: ekkor váltott narancszszínűre a vidék, s a fővároson kívül az SZDSZ majdnem az összes bástyáját elbukta. A folytatás ismert.

A vasárnapi önkormányzati választáson némiképp hasonló áldozathozatalt láttunk. Csak nem úgy, ahogy a Fideszben mondják. Nem a győri polgármester példátlan botránya, hanem annak (nem) kezelése rántott magával sok kormánypárti polgármestert. Nyilvánvalóan volt ennek szerepe például Tarlós István sima vereségében, a legtöbb budai kerület és számos város elvesztésében. Nemcsak az ellenfél borkaizta össze a Fideszt, hanem maga Orbán Viktor is, aki a mögötte álló politikai közösség megingathatatlan tekintélyű vezetőjeként nem foglalt állást az ügyben.

Ha egy közösséget szilárd értékrend tart össze, ha belső morális iránytű mutat utat a helyes cselekvésnek, akkor egy ilyen botránytól és annak szereplőitől haladéktalanul el kell határolódni, nincs helye a hatalomtechnikai mérlegelésnek, a hideg költség-haszon elemzésnek. A gyáva sunnyogásnak. Az, hogy a választás előtt a Fidesz nem volt képes A-t vagy B-t mondani, annak a bizonyítéka, hogy egy lélektelen hatalmi gépezetté vált, elveszítette az erkölcsi tartását. Ez nem zavarta a párt hatalmas, szektaként működő táborát, de sok protestszavazót mozgósított, illetve újabb lökést adott a polgári bázis leválásának.

Az eredményekből világosan kitetszik, hogy a polgári Magyarország már nem fideszes. Orbán Viktor elvette az egykor polgári Fidesz lelkét.

Borkai Zsolt kilépése, kiléptetése a pártból nem erkölcsi állásfoglalás, csupán átlátszó hatalmi trükk, kármentési kísérlet. A polgármester szavai szerint úgy tervez öt évig a város élén maradni, hogy együttműködik a többséget alkotó közgyűlési Fidesz–KDNP-frakcióval. Van még kérdés? Tény, hogy Borkai – ha a korábbinál jóval soványabb előnnyel is, de – nyert vasárnap, a morális dilemmát azonban ez nem oldja fel. Azoknak pedig, akik szégyenpadra ültetnék a győrieket, halkan megjegyezném, hogy a választók többsége ellene szavazott, miközben a helyi ellenzék jól láthatóan a botrány kipattanásáig csak muszájból készült a választásra.

Nagyon úgy látszik, a taktikázás eredménye az lett, hogy Győr megtartásáért maga a miniszterelnök áldozott fel, hagyott cserben számos polgármestert és önkormányzati képviselőt, élükön Tarlós Istvánnal.

(Tegyük hozzá: a győri partihős tökéletes bűnbak, a legutáltabb, legalkalmatlanabb kormánypárti településvezető is őt teheti felelőssé a bukásáért.) A Fidesz politikusai és a magukat elemzőnek, újságírónak kiadó aktivistái természetesen nem mondhatják ki, hogy a király meztelen. Bár azt néhányuk már pedzegeti, hogy a Borkai-botrány egy mélyebb válság tünete.

Az ügy kezelése rámutatott a propagandagépezet gyenge pontjaira – az elhallgatás a mai világban egy ilyen esetben nem járható út –, illetve a miniszterelnök kongresszusi útmutatásának – a hibát elkövető fideszesre sem szabad rosszat mondani – tarthatatlanságára. Nyilván jó oka van a kormányfőnek, hogy megpróbálja visszadugaszolni a szellemet a palackba. Végzetes hatása lenne, ha újabb és újabb történetek kerülnének napvilágra a vagyoni, tulajdoni viszonyok példátlan átrendezését levezénylő rendszer elitjének életmódjáról, viselt dolgairól. Csak egy pillanatra libbent fel a függöny, s a látványnak milyen pusztító volt a hatása! Egy ország várja a folytatást. És nem a szexvideó az igazi botrány. Sok érdekes szerződés lapulhat például az ellenzék által átvett önkormányzatoknál…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/42. számában jelent meg október 18-án!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/42. számban? Itt megnézheti!