Szerény javaslat

Úgy látszik, a tanulás képessége hiánycikk a magyar politikában. Öt éve, az előző önkormányzati választások után az országos szinten vitathatatlanul győztes Fidesz nem nyugodott bele kis különbségű ózdi vereségébe, és kierőszakolta a megismételt voksolást a polgármesteri posztért. Amelyen aztán alaposan elverte a kormánypártot a Jobbik jelöltje.

Idén is több helyen tartottak megismételt szavazást az általános helyhatósági megméretés után; a legnagyobb figyelem Szekszárdot és Jászberényt övezte, ahol a Fidesz megpróbált fordítani a számára kedvezőtlen eredményen. A tolnai megyeszékhelyen nem tudta visszaszerezni a közgyűlési többséget, Jászberényben pedig megalázó vereséget szenvedtek helyi erői Budai Lóránt (Jobbik) polgármesterjelölttől. Október 13-án országosan győztesnek hirdethette magát a kormányerő, az ellenzék térnyerése azonban letagadhatatlan, s ez a politikai közhangulatra is hatással volt. Ez a változás kapott újabb lökést most vasárnap, ráerősítve arra az érzetre, hogy véget ért az orbáni centrális erőtér, a fideszes egyeduralom korszaka.

De nem csak a Fidesz képes házhoz menni az újabb pofonokért. Az ellenzéki kézre került fővárosban a baloldal – bármit jelentsen is most ez – pártjai mintha ugyanott szeretnék folytatni, ahol 2010-ben a választók határozott tiltására kényszerűen abbahagyták. Karácsony Gergely jótékony takarásából hamar előbújtak a Gyurcsány-korszak irritáló figurái és módszerei, amelyek távolabbról könnyen fideszeseknek nézhetők. Újratöltött zuglói parkolási ügy, erőből elosztott bizottsági helyek, bukott pártkáderekkel feltöltött budapesti cégek... Nem akármilyen hitelességi próba ez az új főpolgármester számára; nem csupán azért, mert mást ígért, hanem mert egykor annak a pártnak a színeiben jutott be a parlamentbe, amelyik a 2010 előtti kormányzáshoz képest hirdette: lehet más a politika. Ilyen koloncokkal nehéz lesz a választói elvárásnak megfelelve új fejezetet nyitni a fideszes korszak után.

Az önkormányzati választáson a siker receptjének bizonyult az ellenzéki és/vagy civil összefogás. Csakhogy az összefogás alapvetően mégiscsak technikai kérdés, 2022-ben pedig az lesz a döntő, hogy milyen tartalmi, személyi alternatívát kínál az ellenzék a hatalommal szemben, s azt milyen hitelesen tudja megjeleníteni. Ezért sem mindegy, milyen mintát mutatnak az ellenzéki vezetésű önkormányzatok. A Momentumnak, a Jobbiknak, illetve az esetleg megjelenő új szereplőknek elemi érdekük, hogy megkülönböztessék magukat a régi reflexek alapján cselekvő, a Fideszéhez hasonló módszerekkel operáló ellenzéki pártoktól, politikusoktól, településvezetőktől.

Nemcsak a kormány és az ellenzék, hanem az ellenzék egyes szereplői közötti viszonyban is új korszak, újfajta verseny kezdődik most. Ebben annak is világossá kell válnia, hogy mi az, amiben az utóbbiaknak eltér a véleményük, amiben mást kínálnak a választóknak. Egy ilyen folyamatnak pedig mi biztosíthatna alkalmasabb keretet, mint egy professzionálisan, méltányos feltételekkel megszervezett előválasztás a 106 egyéni képviselőjelölt kiválasztása céljából? Az idei önkormányzati választás több sikeres példát is mutatott valami hasonlóra. Már csak azért is megérné az ellenzéknek ez az innováció, hogy ne legyen igazam abban, amivel ezt a cikket kezdtem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/46. számban? Itt megnézheti!