A Mondj igent az emberre segédlet ahhoz, hogy létezésünk fontossága mellett érveljünk akkor, amikor a fősodort leginkább az ember végtelenségig való korlátozásának vágya jellemzi.
Nap mint nap szembesülünk azzal a kérdéssel, akarjuk-e, hogy a gyermekeink, unokáink, vagyis az utódaink élhető életteret örököljenek tőlünk? A válasz erre a kérdésre egyértelmű: nem, nem akarjuk! Egy lelakott, megmérgezett, kizsigerelt, tönkretett Földet hagyunk rájuk.
Mire is lenne nagyobb szüksége az emberiségnek a pandémia idején, mint valakire, aki azt mondja, az ember mégsem velejéig romlott, gonosz lény.
Az ember egészen más oldalát ismerhetjük meg Horváth Balázs könyvéből a legújabb tudományos eredmények segítségével.
A nyugati ember a következő hónapok és évek során elkezdi megfizetni fényűző életmódjának, mértéktelen önzésének és globális vakságának árát.
„Haszonra éhezve hagytuk, hogy a javak halmozása és a sietség elkábítson. Nem álltunk meg.”
Az emberiség még egy olyan csekély, jelképes ügyben sem tudja cselekvésre bírni magát, mint a műanyag gyártásának tilalma, holott százszor nagyobb problémákra kellene megoldást találnia.