2020 márciusában a világ nagy részén lezárásokat léptettek életbe a covid terjedésének lassítása érdekében. Olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek akár néhány nappal korábban is elképzelhetetlenek lettek volna. Korlátozták az emberek mozgását, mindenkit otthon maradásra szólítottak fel. Emiatt töredékére csökkent a közúti forgalom, és alapvetően kevesebb ember és jármű tartózkodott szabad levegőn, mint normálisan.
Ennek az elméletek szerint nagyon örült az állatvilág, hiszen a vadon élő állatok életét általában végletesen korlátozza az emberi jelenlét és a tevékenység. Kérdés, hogy ezt a feltételezett hatást valós tudományos tényekkel is igazolni lehet-e. A konzervációbiológia egyik legnagyobb problémája, hogy az utak, illetve az utakon haladó járművek gyakran ellehetetlenítik az állatok természetes mozgását. Vagy megpróbálnak az állatok átkwlni az úton, és elütik őket, vagy messze elkerülik az utat, és így a populációk egyedei képtelenek egymással szaporodni, vagy elszakadnak fontos búvó- és táplálkozóhelyektől.
A covidlezárások (reméljük) soha vissza nem térő alkalmat biztosítottak az ökológusoknak, hogy teszteljék az állatok viselkedését az ember (viszonylagos) hiányában. Kérdéses például, hogy ha hirtelen eltűnnek az autók, az állatok azonnal elfoglalják az addig veszélyes élettereket, vagy továbbra is félni fognak tőlük. A Science folyóirat közölte a hollandiai Radboud Egyetem kutatóinak tanulmányát az állatok 2020 tavaszi viselkedéséről. Az eredményeik szerint pusztán a közúti forgalom csökkenése azonnal változást okozott az állatok viselkedésében, a többségük sokkal szabadabban és bátrabban kezdett mozogni.
A kutatásban 43 GPS nyakörvvel felszerelt faj 2300 egyedétől származó mozgási adatokat használtak fel. Arra voltak kíváncsiak, hogy a fajok a lezárások idején másképpen mozogtak-e az utak környezetében, mint a lezárásokat megelőző év azonos időszakában. Az elemzésbe belevették a helyszín egyéb emberi zavarásainak hatásait, illetve az adott ország covidintézkedéseinek szigorúságát is.
Az eredményekből kiderült, hogy a lezárások nagyon eltérő módon hatottak a különböző állatfajokra. Szlovéniában például csökkent az utakon elütött őzek és vaddiszók száma, viszont növekedett az elgázolt borzoké. Ezek mellett azért kimutattak általános érvényű hatásokat. Kiderült, hogy minél szigorúbb volt a lezárás, annál jobban emelkedett az állatok hosszútávú mozgásainak gyakorisága. Ezzel szemben, a sűrűn lakott belvárosokban csökkent az állatok mozgása. A kutatók szerint ezt az okozta, hogy a kevesebb emberi aktivitás miatt az állatok hamar hozzászoktak ahhoz, hogy nem kell annyira tartaniuk az embertől, így nyugodtabbá váltak, és ha mégis zavarással találkoztak, már nem menekültek olyan messzire.
Az állatok félelmi szintjének csökkenése bizonyos helyeken tartósnak bizonyult, ami káros is lehet rájuk és ránk nézvést egyaránt. Kimutatták például, hogy az amerikai pumák közelebb merészkednek az emberhez, mint korábban, ami megnöveli az állat és az ember közötti szerencsétlen konfliktusok veszélyét. Emellett az embertől kevésbé félő, viszont nagyobb távolságokra vándorló állatok maguk is járványkockázatot rejtenek. Az Egyesült Államokban a fehérfarkú szarvas vált a covid vírusának legveszélyesebb rezervoárjává. Az állomány hetven-nyolcvan százaléka fertőzött, ezzel lehetőséget kínál a vírusnak a mutálódásra és az újbóli támadásokra.
