Az Apollo-11 1969-es útja előtt senki sem tudhatta biztosan, hogy van-e élet a Holdon, és az onnan visszatérő asztronauták és holkőzetminták vajon tartalmaznak-e majd olyan mikroorganizmusokat, amelyek talán kiirthatják az emberiséget. A NASA ezt kivédendő már jó előre nagyon szigorú(nak tűnő) karanténprotokollokat léptetett életbe.
A Holdon járt űrhajósokat a leszállás után karanténba helyezték (az elnökkel is csak a karanténkamra ablakán keresztül fényképezkedhettek), a holdkőzetmintáknak pedig egy egész (elvileg) hermetikusan lezárható létesítmény építettek, ez volt a Lunar Receiving Laboratory (LRL). A nyilvánosság felé a NASA végig azt kommunikálta, hogy az emberiség biztonsága tökéletesen szavatolható, hiszen a karanténjuk betonbiztos. Csakhogy az egész csak porhintés volt, derül ki a Georgetowni Egyetem tudománytörténészének most megjelent tanulmányából. A NASA pontosan tudta, hogy a karantén ezer sebből vérzik, és elméletileg sem lehetne megakadályozni, hogy egy űrvírus vagy hasonló kórokozó előbb-utóbb kiszabaduljon.
Holdkőzetminta érkezik az LRL-be (Fotó: NASA)
A karantén tehát csak azért működött látszólag, mert valójában szerencsére nem volt rá szükség. A karanténintézkedések, berendezések és tesztelése során rengeteg hibára, szivárgásra és működésképtelenségre derült fény, de ezeket az aggasztó tényeket nem hozták nyilvánosságra. Fontosabb volt az űrversenyben legyőzni a Szovjetuniót, holmi földön kívüli vírusok vagy baktériumok elszabadításának minimális (de határozottan nem nulla) esélye nem volt elegendő ok, hogy elhalasszák a küldetést.
Alig volt a karanténberendezések között olyan, ami hibátlanul üzemelt volna. A sterilizáló autoklávok elromlottak, a hermetikusan záródó fülkék, amelyekbe beépített kesztyűk segítségével lehetett benyúlni, nem záródtak hermetikusan. Egy héttel az Apollo-11 legénysége visszaérkezése után az LRL-ben 24 munkás került közvetlen kapcsolatba a holdkőzetmintákkal, így őket is karanténba kellett helyezni.
Holdkőzeteket vizsgálnak a vegyvédelmi fülkében (Fotó: NASA)
Az egész tervezés tele volt a karantént szinte kifigurázó hibákkal. Ha véletlenül tűz ütött volna ki az LRL-ben vagy más vészhelyzet történik, akkor az evakuációs protokoll semmiben sem különbözött volna egy sima üzem kiürítésétől, ami így szükségszerűen a karantén megsértését eredményezte volna. Az Apollo-11 visszatérőegysége a leszállás után, amikor kinyitották az ajtót, automatikusan a levegőbe és a Csendes-óceánba engedte ki a belső levegőt, ami megint csak szabadjára ereszthetett volna bármit bentről.
Szerencsére úgy tűnik, a Holdon nincs élet, így nem tudtak semmit hazahozni. Viszont ez a probléma hamarosan megismétlődhet, hiszen előbb-utóbb eljut majd az ember a Marsra, és remélhetően vissza is tér onnan, illetve automaták is hozhatnak vissza a Földre mintákat a bolygóról. A NASA természetesen fogadkozik, hogy még egyszer nem követik el a hibákat, de kérdés, hogy hogyan oldják majd meg, hogy a visszatérő űrhajó ne érintkezzen a földi környezettek.
