Az űrkutatatók fáradhatatlanul keresik a Földön kívüli élet nyomait, és a Naprendszeren belül az utóbbi időben az Enceladus, a Szaturnusz egyik holdja a favoritjuk. Egyre több jel mutat arra, hogy ezen az égitesten talán kialakulhatott, sőt esetleg még mindig jelen van az élet. Legújabban hidrogén-cianid (cián) molekulákat fedeztek fel az Enceladusból kiáramló gázban, ami a felfedezők szerint élő szervezetek (nyilván mikrobák) esetleges kialakulására utalhat.
A hidrogén-cianid gáz az egyik legismertebb méreg a Földön, az I. világháborúban harci gázként alkalmazták. Ugyanakkor a földi élet hajnalán fontos szerepet játszhatott azokban a kémiai reakciókban, amelyek megteremtették az élet kialakulásának molekuláris feltételeit. Ezért gondolják azt a Harvard Egyetem és a NASA gázt felfedező kutatói, hogy talán az Enceladuson is hozzájárulhatott az élő szervezetek kialakulásához. Az Enceladus a Szaturnusz jeges felszínű, 500 km átmérőjű holdja. A felszín alatt azonban folyékony óceán hömpölyög rajta, és a jelenlegi ismereteink szerint a folyékony víz az élet kialakulásának alapvető feltétele (már annak az életnek, amit mi életként ismerünk fel, mert nem ismerünk másmilyent).
Emellett sok más alapvető szerves molekulát, például acetilént, etánt, propént, illetve alkoholt is találtak az Enceladuson, amelyekből szinte mindenféle komplex szerves molekula felépíthető, és belőlük az élethez szükséges energiához juthatnak a reménybeli baktériumok. Az Enceladusra akkor figyeltek fel a kutatók, amikor 2005-ben a NASA Cassini űrszondája gáz- és jégfelhők kilövellését figyelte meg a hold déli pólusának repedéseiből. Az űrszonda küldetése már véget ért, de a gyűjtött hatalmas mennyiségű adatait még mindig elemzik a kutatók.
