Lélegzetelállító videó készült magyar kutatók közreműködésével „az égbolt legfoltosabb csillagáról”. A kutatásról, melyben a Leibniz-Astrophysikalisches Institut Potsdam (AIP) és a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének kutatói vettek részt, a tudományos világ egyik nagy presztízsű kiadványa, a Nature Communications közleményt jelenetett meg.
„A napfoltok a Nap mágneses aktivitásának legismertebb megnyilvánulásai, amelyek számos más jelenséggel, pl. a napkitörésekkel, vagy a napciklussal együtt a Nap belsejében működő dinamómechanizmushoz köthetők. A csillagfoltok a napfoltokhoz hasonló jelenségek távoli csillagokon, azonban a csillagok felszínét általában nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, ezért az XX Tri esetében egy közvetett módszert, az ún. Doppler-tomográfiát alkalmaztuk.” – magyarázza Kővári Zsolt, a HUN-REN CSFK tudományos tanácsadója, a kutatás magyar résztvevője.
„Az XX Tri óriáscsillag fényváltozásait már korábban megfigyelték, így az is ismert volt, hogy a fényváltozásokat a tengelye körül 24 nap alatt körbeforduló csillagon megjelenő nagy kiterjedésű sötét foltok okozzák, amelyek nagyobbak a Nap teljes felszínénél. Az XX Triangulira rá is ragadt, hogy »a legfoltosabb csillag az égen«”
A kutatók a vizsgálathoz szükséges több, mint kétezer nagyfelbontású spektrumot 16 éven át gyűjtötték az AIP tenerifei STELLA robottávcsövével. Az adatokból idősorban 99 Doppler-képet sikerült rekonstruálni, amelyek a csillagfelszín foltjainak evolúcióját mutatják be a 2006 és 2022 közötti időszakban. A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy az XX Tri felszíni változásai nem mutatják a Nap esetében megfigyelt ciklikus viselkedést, amely alapján a szerzők arra következtetnek, hogy a csillag dinamója kaotikus.
„A Nap dinamója a napfoltok számában és eloszlásában kb. 11 évente ismétlődő ciklikusságot eredményez, amelyet ún. pillangódiagramként ismerünk. Az XX Tri azonban egy vörös óriáscsillag, kb. tízszer nagyobb a Napnál, belső szerkezete jelentősen eltér a Napétól, amely egy fősorozati törpe. Az XX Tri esetében nem találtunk hasonló ciklikus viselkedésre utaló nyomot.” – összegezte Kővári Zsolt, majd így folytatta:
,,A csillagdinamók vizsgálatával a napdinamó megértéséhez is közelebb jutunk. Sőt a dinamóműködés nemcsak a Nap, vagy más foltos csillagok mágneses tulajdonságaiért felel, de a Föld mágneses terét is hasonló mechanizmus hozza létre, ami történetesen a technikai civilizációnkat védi az űridőjárás viszontagságaitól. Célunk, hogy minél több csillag, azaz eltérő adottságok, fizikai környezet stb. esetén legyünk képesek megfigyelni a dinamómechanizmus jegyeit, hiszen a hasonlóságok és különbségek ismeretében végső soron a saját környezetünket formáló folyamatokat is jobban megértjük.”
A Doppler-képek alapján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adatvizualizációs csoportja látványos videót készített, amelyben elmagyarázzák a kutatás eredményeit.
„Ritkán adatik meg, hogy az ember olyan projekten dolgozhasson, amely egyrészt mélyen interdiszciplináris jellegű, másrészt ekkora tudományos jelentőséggel bír. A mi részvételünk főként a kutatás tudománykommunikációs vonalára fókuszált: célunk az volt, hogy érthető és látványos formában mutassuk be ennek az egyedülálló kutatásnak a jelentőségét. Egy távoli, több száz fényévre lévő csillag életre keltése egyszerre feszegette a természettudomány és a művészet határterületeit, de minden kihívást megért ez a munka” – mondta a publikációhoz készített látványos videókról Radványi Ádám, a MOME adattudósa.
Az XX Tri megfigyelése a tenerifei robottávcsövekkel tovább folyik, így Kővári Zsolt ígérete szerint az újabb adatok feldolgozása további részletekre deríthet fényt a csillag dinamóműködésével kapcsolatban.
