Mindig az átmenet a legnehezebb! Amikor a jogállami működés fontos intézményeiben az apparátus még nem hülyült el teljesen, és még fel-felötlik, hogy valami értelmeset is lehetne kezdeni azzal a fránya munkaidővel. Na, itt kell észnél lenni! Ne legyenek a kreativitásnak határai! Hadd csillogjon-villogjon a csocsó, ütközzenek a tekebábuk, sivalkodjanak a zsákbafutók. (Bár ez utóbbi veszélyes, a zsákokat nehéz beruházásként elszámolni.) Fél, egy évig biztos kitart a lendület. Az már hab a tortán, hogy mindig az a csapat nyer, amelyikben a vezetők is ott vannak (vagy természetes, hiszen ők a legjobban, ezért vezetők.)
Aztán csökken az érdeklődés, újítani kell, jöhetnek a több célra is alkalmas variánsok, főleg azért, hogy nehogy már a NER-től idegen, sőt azzal ellenséges elemeket is gazdagítsunk. A Pegazust momentán visszafogottabban kell alkalmaznunk, mindenféle „brüsszeli” bizottság itt liheg a nyakunkban, jöjjön tehát a forradalmian talán nem új, de új küldetéssel felruházható teaklub, teadélután stb. (Munkaidő után is lehet tartani.) A választékon múlik minden. Csak kellő fantázia kell hozzá. Legyen benne a szivárványra hajazó többféle vegyes teakeverék, aztán filteres, flancos amerikai meg „brüsszeli”, továbbá grúz, orosz és főleg kínai. Na már most, egy-két hónap is elég, máris kiderül, ki maradhat a szuper kifizetőhely méltó tagja, aki a NER-rel, azaz velünk van, és kinek kell mennie.
Mert aki statisztikailag meggyőző többséggel (a módszer fontos) a vegyeset választja, semmi kétség, LMBTQ+-simogató, semmi helye nálunk. Aki pedig következetesen a kínait, az politikailag tájékozott, hisz a keleti nyitás sikerében, egyértelműen a mi emberünk, megfontolandó a házon belüli előléptetése. Az orosz tea se rossz, a többszörösen ezt választók beleférnek a középmezőnybe, de a grúz tea kedvelése már fogós, ravasz húzás, összetett értékelést igényel. Ők képviselhetik az állományon belül az úgynevezett kritikus hangot, kifelé is jól eladható, másrészt sokáig ne etessük őket, tegyük a bármikor lecserélhető kategóriába.
Már most kezdjük el törni a fejünket azon, hogy a közelgő nyári szezon bográcspartijait hogyan lehet hasznosítani az állomány további megtisztítására. Talán, amit (ki)főznek, abból kell következtetéseket levonni (lecsó, szarvaspörkölt és sok-sok rizs versus francia saláta). Ne adjátok fel! Ősszel jön a vadászati idény, micsoda (kilövési) lehetőségek. Addigra az apparátus már garantáltan és teljesen elhülyül, bármit megtehettek velük.
