Újságíró-palántaként bírtam Kövér Lászlót, mindazt, amit és ahogy akkoriban képviselt. Amolyan rendes, agyalós, kicsit megkeseredett bölcsész csávónak tűnt, akivel jól meg lehet inni egy pofa sört, vagy kettőt. Ma meg…
Ahogyan a különböző pártok, táboraik és mindenféle egyéb vonzáskörzetük összebarmolta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró, pápai szentmiséjét, az hungarikumgyanús.
Valahogy úgy alakul, hogy a megtakarítatlan szülinapos körül mindenki súlyos milliárdossá lesz. Hát kell ennél szebb ajándék?
Már csak ezért is jó móka lenne a kormányváltás: hadd bizonyítsák a hölgyek, urak, hogy tényleg megy nekik a saját lábon állás.
Az ügyeletes recepciós a szokásossal próbálkozik, hogy hát ilyen a sürgősségi. Csönd. Önmaguk elé meredő nők és férfiak.
Forgács István és Vona Gábor az egyre több helyen többségbe kerülő cigányság polgárosításáról, bentlakásos iskolákról és a problémák szőnyeg alá söpréséről.
Most arról fogok írni, hogy milyen kövérnek lenni. Volt szerencsém ugyanis. És gyűlöltem.
A kövér tábornokoktól undorodó Orbán Viktort lekövérező Karácsony Gergelyt lezsiráfozták. Kell még valamit mondanom, „Ildikó”?
Ha nyitva a szemed, úgy gurulsz be Ózdra feldúltan, hogy miért Magyarország egyik legszebb részében zajlik újkori történelmünk legfájdalmasabb társadalmi drámája. Riport!
AstraZenecát öt percen belül, Sinopharmot és Szputnyikot másnap délelőtt bökethetnék magamba.
Interjú Udvaros Dorottyával, Hardy Mihállyal, Gundel Takács Gáborral. Így élnek az autópályák közé ékelt lakóparkban. Keresse a friss Magyar Hangot, új, nyolcoldalas Budai Hang mellékletünkkel!
Fotó: Unsplash/Matt Botsford
