„Mese egy faluról” felcímmel jelentetett meg nekrológot Bogdán Lászlóról, Cserdi július 14-én elhunyt polgármesteréről a The Economist, amelyet a Magyar Narancs szemlézett.
Mint írják, a 350 lelkes Cserdiben Bogdán 2006-os polgármesterré választása óta megváltozott az élet: akkor romos és omladozó házak, magas munkanélküliség és bűnözés jellemezte, mára pedig rendezett a falu, több háznak is lett fürdőszobája, kis parkokat alakítottak ki, a lakosok a földeken és a falu által felállított üvegházakban dolgoznak, a világ pedig megismerhette a „cserdi csodát”.
A lap beszámol arról is, hogy Bogdán László szegény családból származott, sokáig cipője sem volt, és gyerekkora meghatározó élménye az éhség. Ám ahelyett, hogy áldozatként tűnt volna fel, inkább minden munkát elvállalt, és arra jutott, hogy a cigányoknak dolgozniuk kell, mert ha kiemelkednek a nyomorból, akkor gyengülhet az előítélet is velük szemben. Bogdán ezt a célt tűzte ki magának polgármesterként is.
Bogdánnak voltak ellenségei is, mert a cigányság beilleszkedéséért dolgozott, hogy úgy éljenek, mint más magyarok, azt szerette volna, hogy az általuk megtermelt élelmiszer eljusson a nagy üzletláncokhoz, és hogy a pártokat ne érdekelje a bőrszín. Bár voltak, akik azt gondolták, hogy jó roma vezető lehetne belőle az országos politikában, ebből nem kért, nem szeretett magáról beszélni, nem akart celeb lenni, de törődött más kisebbségekkel is. Bogdánnak még nagy tervei voltak, így nem tudni, miért vetett véget az életének – olvasható a nekrológban.
A lap azzal a viccel fejezi be a méltatást, hogy miközben két cigány egy lóra alkudozik, az nekimegy fejjel a falnak. A vevő azt mondja: Látod, vak az állat. A másik erre úgy válaszol: nem vak az, hanem bátor!
