Állandó téma, hogy az oktatásban gyökeres változtatásokra lenne szükség. Ugyan az Orbán-kormány 2010 óta számtalan alkalommal nyúlt hozzá az oktatási rendszerhez, ezeket kritikusai szerint nem átgondolt módon tette, amivel további károkat okozott. De mi lett azokkal a pedagógusokkal, akiket a valódi reformok harcosaiként ismerhettünk meg az utóbbi években? Magyar Hang-körkép!
Az elmúlt évek talán legjelentősebb pedagógustüntetései 2016–2017 tájékán zajlottak, ezek nyomán született meg a Tanítanék Mozgalom. Ennek egyik vezéralakja Pukli István volt, akkor még egy iskola igazgatójaként hallatta hangját. Később nemcsak az állami oktatásból szállt ki, de a mozgalomból is, majd pártot alapított, amelyet végül otthagyott.
Pukli lapunknak most azt mondta, szerinte a mai napig nem alkalmas a politikai környezet az oktatás megreformálására. Nem bánja a visszavonulást, jelenleg a Miiskolánk Pilisszentiván Általános Iskola igazgatója, amelyet egy nonprofit kft. tart fenn, így teljes egészében az oktatásra fordítják a bevételüket. Az intézményben egyéni fejlesztési tervet készítenek minden tanulónak, a pedagógus szerint náluk a tanuló, a szülő és a pedagógus három egyenlő fél, „együtt neveljük a gyerekeket, nem egymás ellen”.
Pedagógusok maradtak
A Tanítanék ismert képviselője volt Törley Katalin és Pilz Olivér is, ők is maradtak a tanításnál. – A mozgalom viszonylag csendesen és őrlángon, de létezik még – mondta Törley, aki továbbra is gimnáziumban tanít, illetve a Romaversitas Alapítvány középiskolai programjában dolgozik. A mozgalom az utóbbi időkben nem szervezett nagyobb eseményeket, de ma is megszólalnak, „amikor a lelkiismeretünk diktálja”, például ez történt az új Nemzeti alaptanterv vagy éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásával kapcsolatban. Hogy miért csendesültek el, arra úgy válaszolt, az első évek intenzív munkája után az a kevés aktivista, aki a munka oroszlánrészét végezte, elfáradt, egyedül maradt. – A nagyobb eredmények születéséhez szükséges elemi dühöt nem lehet fenntartani a szimpatizánsokban, ez pedig egy idő után csalódottságba fordul át – mondta.
Pilz Olivér továbbra is a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban tanít, ez az iskola volt az egyik elindítója a 2016-os tiltakozásoknak. Ami a Tanítanékot illeti, úgy fogalmazott: nemcsak ők, de más szervezetek is arra jutottak, hogy „a kormány mindent szétdarabolt, ledarált, az oktatás minden alappillérét a saját ízlése szerint alakította át”. Az elkeseredés és a járvány okozta bizonytalanság miatt mára „visszahúzódott mindenki”.
Ugyancsak tanít Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) Országos Választmányának volt elnöke, aki nyáron vonult vissza a vezetői szereptől. Szűcs korábbi munkahelyéhez tért vissza, egy miskolci gimnáziumban pedagógus. Ugyan kevesebbet foglalkozik szakszervezeti ügyekkel, de továbbra is futnak ezzel kapcsolatos programjai, például koordinál egy kezdeményezést, amely az iskolai agresszió megelőzése érdekében szeretne minél több szervezetet összefogni. Szerinte az oktatás legnagyobb problémája továbbra is, hogy rendkívül centralizált.
Min kellene változtatni?
– Borzasztó, levegőtlen rendszerben dolgozunk, amely szóbeli utasításokkal, kézi vezérelve működik – folytatta Szűcs. Zavarónak tartja a túlórák növekvő számát is, amiért a legtöbb pedagógus nem kap pluszjuttatást. Megjegyezte: jó lenne, ha a kormány az orvosbérekhez hasonlóan a pedagógusok fizetését is rendezné, betartaná, hogy a minimálbérhez kössék a béreket. – Nemzetinek hívni ezt az alaptantervet, ami a gyerekek harmadára vonatkozik, vicc, az meg tragikomédia, hogy akkora tananyag-mennyiséget tartalmaz, amennyit másfélszer annyi idő alatt se lehetne ledarálni – tért át egy aktuális problémára Pilz Olivér.
Hasonlóan látja Törley Katalin is a Natot: elavult maradt, nem azt kapják a gyerekek, amire szükségük lenne. Emellett megmaradt az oktatásban a túlzott központosításból fakadó autonómiahiány, a túlterheltség tanár- és diákoldalon egyaránt, valamint az alulfinanszírozottság is.
Pukli szerint az kellene, hogy legyen egy reform célja, hogy a gyerekek ne csak ismereteket sajátítsanak el, de legyenek kompetensek, kreatívak, tudjanak kritikusan gondolkodni. Ehelyett szerinte például hiába sikerült jól az új Nat bevezetője, az anyag további része már lexikális beállítottságú. Igaz, „bármilyen alaptantervhez lehet jó iskolát csinálni kellő elszántság mellett”. Szerinte az önállósághoz további jogköröket kellene kapniuk az iskoláknak, például lehessen saját gazdálkodásuk, szellemi műhelyként dönthessék el ők, hogyan fejlesztik a kompetenciaterületeket. Szűcs Tamás elmondta, a koronavírus miatt mindenkin nagyobb a teher, több helyettesítést is kell vállalni.
Van visszaút a közélethez?
Pukli István egy esetleges közéleti visszatérésre nem tudott sem igent, sem nemet mondani, „nem lát előre”, jelenleg jól érzi magát abban, amit csinál.
Szűcs Tamás úgy fogalmazott, „soha ne mondd, hogy soha”, de felismerte a magyar szakszervezeti élet korlátait, és emberileg sokkal jobban érzi magát most. Szerinte a legjobb ügyek mögé is nehezen állnak be a pedagógusok, és ha mozdíthatók is, mindig csak ugyanaz a harmadnyi-negyednyi kör aktív, a szolidaritás jellemzően a kisebbség ügye, és ez elveszi a kedvét.
Pilz Olivér is úgy látta, az elmúlt évek tapasztalata, hogy az összefogás, az empátia nem jellemzője a társadalomnak. Normálisabb oktatási rendszer szerinte csak akkor lehet, ha másik kormány jön, „a jelenlegi hatalom már ezerszer bebizonyította, hogy nem akar tárgyalni, és aki mást mond, mint ők, azt próbálja ellehetetleníteni”.
Hogy a Tanítanék mikor lesz újra aktívabb, arra Törley Katalin úgy válaszolt: nem tudja, mikor lesz olyan az emberek hangulata, hogy ismét hangsúlyosabban támogassák az oktatási küzdelmeket. Az biztos, hogy nő az elkeseredettség és a düh a tanárok és a szülők körében.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/41. számában jelent meg október 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/41. számban? Itt megnézheti!
