Már zajlik a parlamentben az államfő-választás, ahol Áder János köztársasági utódját választják meg a következő öt évre. A Fidesz Novák Katalint, míg az ellenzéki pártok Róna Pétert jelölték a posztra, az azonban nem nagyon kérdéses, hogy végül ki szerzi meg a szükséges szavazatszámot. Mindkét aspiráns 15-15 perces beszédet mondhatott el, majd következett a titkos szavazás. Eredményt 11 óra 40 perckor hirdetnek.
A ceremónia azzal vette kezdetét, hogy megérkezett a parlamenti ülésterembe díszpáholyába Áder János államfő feleségével, őket a képviselők felállással, majd – a kormánypárti padsorokból – tapssal köszöntötték. Kövér László házelnök ezután külön köszöntötte Novák Katalint és vendégeit, illetve Róna Pétert és vendégiet, mellett egyébként ott ült Iványi Gábor és Karácsony Gergely is.
Novák Katalin kezdte beszédét azzal, hogy az embereknek ez egy átlagos nap, de a demokratikusan választott képviselőkön keresztül új köztársasági elnököt választ az ország. Elsőként a szomszédunkban dúló háborúról beszélt, aminél szavai szerint nincs rosszabb. – A magyarok békét akarnak, mi nők nem a háborút akarjuk megnyerni, hanem a békét – fogalmazott, hozzátéve, hogy „a béke egy mosollyal kezdődik”. Novák Katalin gyermekkorára, majd a családjára, gyermekeire is kitért, ezután munkájáról, a diplomáciai pályájáról beszélt, végül megköszönte Orbán Viktornak, hogy a kormány tagjaként részese lehetett a nemzet építésének. Azt mondta, hogy a szuverenitás bölcsője a család, a szuverenitásról pedig nemzeti értelemben soha nem fog lemondani.
Mi nők gyereket nevelünk, ápolunk, főzünk, ablakot pucolunk és férfiakat megszégyenítően védjük a családunkat – sorolta, hozzátéve, hogy azzal is szeretne jó köztársasági elnöke lenni Magyarországnak, hogy nő. Kész minden terhet magára vállalni, amit ez a tisztég rá ró. A generációjának a világnézete magyar, „a miénk büszke generáció”, amelynek már nem kellett megtanulni, hogy milyen orosz megszállás alatt élni. A magyarság értékeit hangsúlyozta, majd azt, hogy „Európához tartozunk és Európa hozzánk”, amin változtatni nem tudnak és nem is akarnak.
– Tudom, hogy honnan jöttem, ki vagyok és mi a dolgom, felkészültem az előttem álló, embert próbáló feladatra – szögezte le Novák Katalin. Azt nevezte a dolgának, hogy neki kell megjeleníteni a magyarok összetartozását, minden magyart képviselnie kell, aki a hitéből merít erőt mások megértéséhez. Az első útja haza, családjához vezet majd és minél előbb szeretne ellátogatni Varsóba is.
Április 3-át is említette, sorsdöntő pillanatnak nevezte azt a napot, majd azt is kiemelte, hogy az alkotmányosság őreként annak fenntartásán fog munkálkodni. – Legyen béke, szabadság és egyetértés – zárta beszédét.
Őt követte az ellenzék által jelölt Róna Péter, aki azzal kezdte a beszédét, hogy köszönettel vállalta a jelölést arra a tisztségre, „amely most messze nagyobb felelősséggel jár a szokásosnál”. Egy véres háború közelében vagyunk ugyanis, amelyet olyan hatalom indított, amelyhez kormányunkat szoros barátság fűzi. Az egész világ elítéli Oroszország vérengzését, de mi képtelenek vagyunk nevén nevezni a híreket, szorongunk, mert tudjuk, hogy közünk van a szomszédunkban történtekhez. – Tényleg nem tudjuk megkülönböztetni a jót a gonosztól? – tette fel a kérdést, hihetetlennek nevezve, miért nem látták eddig sokan, hogy a barátkozás a gonosszal belőlünk is gonoszat csinál. A gyógyulás útja szerinte világos: magyar a magyarban ne ellenséget, hanem egy másik embert lásson. A sokféleség ugyanis a sikeres országok szépsége.
Róna Péter az államszerkezet demokratikus működése feletti őrködésről is beszélt, amelyhez szerinte sokat segítene az alaptörvény. Az alkotmány feladata a politikai hatalom korlátainak kijelölése, egy demokráciában a nemzet dönti el, mire ad felhatalmazást az Országgyűlésnek. Az alaptörvény ugyanakkor most minden hatalmat az Országgyűlés kezébe ad, „kecskére bízza a káposztát”. Mint mondta, sok szó esett az elmúlt években a jogállamiságról, a demokráciáról, a fékekről és ellensúlyokról, de a megbékélés hozza létre azt a közmegegyezést, amikre aztán ezeket az intézményeket fel lehet építeni.
A hatalmat mindenre felhatalmazhatjuk, mi pedig engedelmeskedünk – ez az illiberális válasz és szerinte a legrosszabb. A jó válasz szerinte az, hogy ne csorbítsuk, amit a közmegegyezés már létrehozott, hogy mi magyarok a Nyugathoz kívánunk tartozni, nem Oroszország és Törökország a mi világunk. Kiemelte azt is, hogy méltányosság nélkül nem lesz megbékélés és megbékélés nélkül nem lesznek demokratikus intézmények. Az nem lehet – szavai szerint –, hogy az egyik könnyen eljutni szavazni, a másik meg nem, ahogy az sem lehet, hogy az egyik könnyen eljut kórházba, a másik pedig csak hetek vagy hónapok múlva. Itt kitért Iványi Gáborra is azzal, hogy nem lehet, hogy harminc állig felfegyverkezett egyenruhás lerohan valakit.
– Nyújtsunk kezet egymásnak – mondta, hozzátéve, hogy bíznunk kell egymásban akkor is, ha a másik tőlünk nagyon különböző vagy tévúton jár. Még mindig a miénk lehet, hogy szabad és demokratikus államként boldog és sikeres nemzete lehetünk az európai közösségnek. – Isten áldja a hazát, Isten áldja a magyarokat – zárta beszédét.
