Az egészségügyi szakdolgozók bérének 72 százalékos emelése bár jól hangzik, az ápolók fizetése ebben a kormányzati ciklusban éppúgy nem fogja elérni a nemzetgazdasági átlagot, mint az elmúlt két-három évtizedben. Az ágazat elhanyagolásának súlyos következményei látszanak: kisvárosnyi ápoló hiányzik, a dolgozók többsége pedig pár éven belül eléri a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati időt.
Soha nem látott mértékű béremelés megy végbe az egészségügyben, hiszen az ágazati szakdolgozók fizetése több lépésben 72 százalékkal emelkedik ebben a kormányzati ciklusban, amire korábban nem volt példa – hangoztatják időről időre a kormányzat képviselői. Legutóbb Gulyás Gergely kancelláriaminiszter fogalmazta meg ezt válasz gyanánt, akitől az augusztus 19-ei kormányinfó alkalmával teljesen mást kérdeztünk. Konkrétan azt, hogy ha Budapest átadná a súlyos ápolóhiánnyal küzdő Pesti Úti Idősek Otthona üzemeltetését a kormánynak – ahogy ennek lehetőségét felvetette a kabinet –, havi 160 ezres fizetésért hogyan találnának munkaerőt.
A másról beszélő miniszter ugyanakkor igazat állított, hiszen tény: a rendszerváltás óta regnáló kormányok – köztük három Orbán Viktor vezette kabinet – jellemzően vagy nem nyúltak az egészségügyi alkalmazottak, így a szakdolgozók béréhez, vagy csak olyan mértékben, hogy a rendszer ne omoljon össze perceken belül. Ám sajnálatos módon valódi felzárkóztatásról most sincs értelme beszélni, a szakdolgozói fizetések ugyanis az arányait tekintve valóban jelentős – csak a képviselői, államtitkári, miniszteri fizetések emeléséhez mérhető – megnövelés után, 2022-re sem fogják elérni még a jelenlegi nemzetgazdasági átlagot sem. A matematikai alapon is könnyen belátható problémát valószínűleg döntéshozói szinten is érzékelik, még ha sokat nem is tesznek ellene. Legalábbis erről árulkodik Gulyás miniszter egy korábbi, beismerésnek is tekinthető elszólása (Kormányinfó, 2020. június 4.), miszerint az egészségügyi dolgozóknak a koronavírus-járványban tett szolgálatukért járó egyszeri bruttó (!) félmilliós juttatás sokuk esetében a fizetésük kétszeresét is meghaladja.
Hogy a krónikus alulfizetettség mit is jelent az ellátás szintjén, jól érzékeltetik az ágazati foglalkoztatási adatok: a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) korábbi felmérése szerint mindössze 55 ezer regisztrált szakdolgozó van, és 24–25 ezer ápoló hiányzik az egészségügyi ellátás rendszeréből. Míg Magyarországon valamivel több, mint hat ápoló jut ezer lakosra, addig Németországban 12, Svájcban 16. A szakdolgozók átlagéletkora nálunk ötven év körül alakul, s közülük a legtöbben már a szakközépiskola elvégzése után, 17–18 évesen elkezdtek dolgozni, így a nyugdíjba vonuláshoz szükséges negyven év munkaviszonyt 6–8 éven belül elérik. A dolgozók többsége másod-, harmad-, negyedállást is vállal, hogy a családfenntartáshoz elegendő pénzhez jusson, ennek következtében egy év alatt átlagosan 14 hónapnyi munkát végez el egy ápoló.
Irinyi Tamás, a MESZK Csongrád-Csanád megyei elnöke lapunknak kifejtette: a szakdolgozók (ápolók, asszisztensek) többsége középfokú képesítéssel rendelkezik, ez alapján a D és E fizetési kategóriába tartoznak, bruttó kezdőbérük 218 ezer, illetve 234 ezer forint, ami nettó 145–155 ezer forintot jelent. De jelentős számban vannak az egészségügyben olyan munkakörök, amelyek a B és C fizetési kategóriába tartoznak, ahol a kezdő bruttó bér 187 584 és 212 ezer forint, ez nettóban 124 600, illetve 141 ezer forint. Ebbe a besorolásba tartoznak például a beteghordók. És nem ők a leginkább alulfizetettek, a szociális ágazatban dolgozók többségére – például az idősotthonok alkalmazottjaira – ugyanis nem vonatkozik az egészségügyi bértábla, esetükben a mindenkori minimálbér az irányadó. Ez jelenleg bruttó 161 ezer, nettó 107 ezer forint.
A B kategóriában egyébként 49 év munkaviszony után sem érik el a fizetések a 238 ezer forintot, míg a C kategóriában negyven év után lépi át a bértábla a bruttó 250 ezer (nettó 166 ezer) forintos szintet, 49 évnyi munkaviszony után pedig már 260 ezres bruttó fizetésről lehet beszélni. A D kategóriában 25 év szolgálat kell a 250 ezres fizetésért. A nyugdíjazáshoz szükséges 40 év munkaviszony esetén pedig 270 ezer (nettó 179 ezer) forint üti a szakdolgozó markát. Egy középfokú végzettséggel rendelkező ápolónak legalább 49 évet kell eltöltenie a szakmában ahhoz, hogy havibére meghaladja a 284 ezer forintot.
Az E kategóriában bruttó 250 ezer forintot meghaladó fizetésért tízéves munkaviszony szükséges, a 300 ezres álomhatár (nettó 199 500 forint) átlépéséhez 30 évet kell lehúzni, a nyugdíjhoz szükséges 40 év munkaviszony havi bruttó 325 ezer forintot (nettó 216 ezer forintot) jelent. És aki legalább 49 éve van a pályán, akár 347 ezer forintot is hazavihet.
Irinyi Tamás szavai szerint a fenti összegeknél jellemzően több ezer forinttal többet vihetnek haza az ápolók a munka jellegétől függően, ugyanis különböző bérpótlékok is járnak. Ilyen például a fekvőbeteg-ellátást nyújtóknál az ágy melletti pótlék (bruttó 24 ezer forint), illetve a délutáni és az éjszakai pótlék.
Az évek óta tartó, összességében 72 százalékos emelésből egyébként még két lépcső van hátra: 2020 novemberében 30, 2022 januárjától pedig további 20 százalékkal emelkednek a szakdolgozói bérek. Mindez azt jelenti, hogy a B és C kategória kezdő bérei 264–299 ezer forintra emelkednek, míg a D és E kategóriás pályakezdők bruttó 307, illetve 330 ezer forintos fizetéssel a zsebükben várhatják a parlamenti választásokat. Utóbbi kategóriákban az addigra 25 éve pályán lévők 352–409 ezer, a 40 évet lehúzók pedig bruttó 381–459 ezer forintos havi fizetésre számíthatnak.
Összehasonlításképp: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kereseti statisztikája szerint a 2020. január–májusi időszakban a bruttó átlagbér (közfoglalkoztatottak, részmunkaidősök nélkül és az 5 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeket sem számítva) meghaladta a 400 ezer forintot, a nettó (kedvezmények nélkül) 259 ezer forintot.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
