Nem volna elég a két kezem, hogy összeszámoljam, hányszor gyújtottak örömtüzeket az ellenzéki pártok Orbán Viktor és a Fidesz végzetes bukását vizionálva. Az ujjongás indokoltnak tűnt, hisz Brüsszelben jelentéseket írtak és fogadtak el, vitanapokat tartottak, elindult a hetes cikkely szerinti eljárás Magyarországgal szemben – megannyi jó alkalom egy-egy sátoros ünnepre.
Aztán felfüggesztették a Fidesz néppárti tagságát, Orbán Viktor kudarcot vallott, hisz nagy kritikusa, Donald Tusk lett az Európai Néppárt elnöke, az európai parlamenti választáson nem tudott áttörni a migránskártyát szorongató radikális jobboldal, helyettük megerősödtek a zöldek, és a klímaválság került a közbeszéd fókuszába. Orbán nagy látomása nem valósult meg, szövetségesei elbuktak, az osztrák alkancellárról videofelvétel látott napvilágot, amint épp megpróbálja eladni hazáját az oroszoknak, az olasz illiberális bajtárs pedig oly mohón akarta a miniszterelnöki széket, hogy kizuhant a kormányból.
A jelenséget vizsgálva érthetővé válik, miből lett elege az angol társadalomnak. Orbán Viktor esete jól mutatja, hogy ez az Európa elsősorban elvtelen, másodsorban tehetetlen, harmadsorban átláthatatlan – még egy olyan ügyben sem tud döntést hozni, amelynek kapcsán konszenzus van a pártcsaládok között, s amelynek kapcsán a néppárti frakcióban is többség van. Orbán Viktor úgy nyer, hogy a legrosszabb lapokat kapta – és nem azért nyer, mert zseniális zsugás, hanem mert újra meg újra kiderül, hogy egyedül ül az asztalnál.
Tusk: Amíg én vagyok a néppárt elnöke, a Fidesz nem térhet vissza | Magyar HangÍgy aztán nem volna elég a két kezem, hogy összeszámoljam, hányszor gyújtott örömtüzeket a kormánypropaganda, hogy megünnepelje a zseniális nemzetvezetőt, aki ellenállhatatlan eréllyel vezeti a Fidesz hajóját, s megannyi ármány ellenére biztos kézzel kerüli el az éles sziklákat és a veszedelmes örvényeket. Hányszor siránkoztak keservesen az itthon oly arrogáns uraságok! Hányszor sajnáltatták magukat, amiért ilyen démoni erőkkel kell viaskodniuk! Hányszor mondták el, hogy most már tényleg távozni kell a Néppártból, sőt: akár az Európai Unióból – hisz azon kívül is van élet!
Az ellenzék azzal hülyíti a magyar társadalmat, hogy Orbán Viktor megbukik Európában: az unió majd felszabadítja Magyarországot. A kormánypropaganda azzal hülyíti a magyar társadalmat, hogy a ravasz tolvaj ügyeskedése szabadságharc: tudatosan próbálja felszámolni azt a lelki közösséget, amely a magyarokat Európához fűzi.
Szomorú elismerni, de mindenkinek jó így. Európa versenytársai, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország egyaránt élvezi az unió vergődését. A rendszer úgy lett kitalálva, hogy ha valaki el tud intézni benne valamit, az lehetőleg egy multinacionális részvénytársaság lobbistája legyen. Az európai elit a pénzénél van, Orbán Viktor nem probléma, inkább biztosíték számára. Tagjait a magyar kormány pofátlansága bizonyára bosszantja, ugyanakkor meg is nyugtatja: lám, ebbe sem lehet belebukni – és már nyitnak is egy újabb offshore számlát. A magyar társadalom élvezettel követi a valóságshow cselekményét: a jó és a rossz örök küzdelme ellenállhatatlan médiaélmény – mindjárt jön a végső epizód, a nagy igazságtétel.
Ezt a napot lehet halogatni, de nem lehet elkerülni: egy nap a Fidesz felfüggesztésének szavatossága is lejár – és nem előbb, mint amikor már nem lesz semmi jelentősége. Ki lehet majd vele állni egy sajtótájékoztatóra, a Politico pedig le fog hozni róla egy mínuszos hírt. A hitvalló antirassztista Bayer Zsolt írni fog egy gyűlöletszonátát a kárörvendezés és a szidalmazás sormintáival, az O1G-koalíció meg vitriolos közleményt helyez majd el a Mérce oldalán – legfeljebb ennyi lesz az esemény hatása. A virtuális térben még elfüstöl pár tízezer lájk, és egy hétre rá már senkit nem fog érdekelni az ügy.
Jogállam, demokrácia, korrupció – soha nem érdekelt senkit. Az egyesült Európa egyetlen funkciója és elve, hogy a részvénytársaságok profitmaximalizálása folyamatosan biztosítva legyen – e téren pedig kikezdhetetlen a partnerség Brüsszel és Orbán között. Nem csoda, hogy a nyúl viszi a puskát: Magyarországnak van gazdája, Európának nincs.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/6. számában jelent meg február 7-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/6. számban? Itt megnézheti!
