Bíró Bence, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) doktori hallgatója az intézmény modellváltásáról és Vidnyánszky Attila újabb térfoglalásáról írt rögtönzött, abszurd drámajelenetet. A Modellváltás című egyperces drámából közlünk részletet:
„A király bevonul. Bizonytalan lépteitől ritmustalanul visszhangzik a terem.
Szorosan a nyomában a főtanácsnok. Köröttük csend és néma tartomány.
Egy pisszenés sem hallatszik. A király elfoglalja helyét a trónon. Főtanácsnoka szorosan mellé áll. A király lassan körbetekint a teremben.
- Hol vannak? – súgja oda kérdőn a főtanácsnoknak.
- Mind itt vannak, uram.
- Nem látom őket.
- Kikre gondolsz, uram?
- Nem is tudom, hát a szakma.
- Nem értelek, uram.
- A többiek.
A teremben összegyűltek mozgolódni kezdenek.
- Többiek? – kérdezi továbbra is a király fülébe súgva a főtanácsnok.
- Hol vannak például a Nemzet Művészei?
- Idősek, uram, nem tudtak eljönni, elnézésedet kérik.
- És a Kossuth-díjasok?
- Szégyellik magukat. Meggondolatlanul aláírtak ellened valami petíciót. Azóta nem mernek a szemed elé kerülni.
– De azok, akik mellettem írták alá azt a másikat?
– Ez számomra is rejtély. Küldessek értük?
– Hagyd. Hol a társulatom?
– Biztosan vidéki turnén, uram.
– És hol vannak a tanárok?
– Elmentek, uram. Te mondtad, hogy alacsony színvonalú volt a munkájuk.
– És a diákok?
– Diákok?
– Akik tanulni szeretnének.
– Biztos erasmuson.
– És az újak? Az elsőévesek?
– Nem jelentkezett senki.
– Hogyhogy?
– Biztos nem tudták, hogy érkezel.
– Jó. De a többi fiatal?
– Kikre gondolsz, uram?
– Akik beszélgetni szerettek volna velem.
– Ja, igen. Ők megírták, hogy nem jönnek.
– Miért?
– Mert hazudtál nekik, uram.
– Mit csináltam?
– Ezt nem én mondom, hanem ők.
– Akkor kik jöttek el?
– A szakma jelentős többsége itt van.
– Rendben. Kezdhetik.
A főtanácsnok int, hogy kezdődhet az ünnepség.
Az angyalok kara előáll. Táncolnak és énekelnek.”
Miközben a politikusok által készített előadás zajlik a művészek a zárt ajtók előtt tüntetnek. A király főtanácsnokától kér tanácsot, mit is tegyen. – Beszélj nekik a reformokról. A párbeszédről. A konszenzusról. Az egységről. A megújulásról. Mondd el nekik a víziódat - mondja a főtanácsnok. A király rosszul lesz, és a mosdót keresi, de semelyikük sem tudja merre keressék, hisz először vannak az egyetemen.”
Bíró Bence írása tökéletes summázata annak, ami az SZFE körül hónapok óta zajlik. Mint ismert, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes május végén nyújtott be törvényjavaslatot az intézmény alapítványi átalakításáról, mely szeptember 1-től lép életbe. Fontos adalék, hogy az állam az egyetem kérését félresöpörve nem adott haladékot az SZFE-nek az átalakítás végrehajtására, miközben a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem esetében eltekintettek a 2021. január 1-jei határidőtől.
Az egyetemet nem hívták meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium által a saját modellváltásával kapcsolatban tartott szakmai egyeztető fórumra, míg a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi társaság jelen lehetett a megbeszélésen. Közben a másik színházi szakmai szervezet, a Magyar Színházi Társaság közleményben jelentette ki, aggályosnak tartja a változást, mivel az az egyetem autonómiájának csorbulásához vezethet.
Vidnyánszkyék ezzel szemben a radikális átalakítás mellett voksoltak, egy, az egyetemnek címzett levélben „elengedhetetlennek” tartották a modellváltást. Ragályi Elemér Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr nyílt leveléhez a törvényjavaslat ellen tiltakozó több mint kétszáz neves magyar művész csatlakozott: mások mellett Udvaros Dorottya, Molnár Piroska, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Gáspár Sándor, Almási Tamás, Csomós Mari, Korniss Péter, Szakonyi Károly. Mint írták „a tervezett, minden hatástanulmányt nélkülöző, indokolatlanul felgyorsított ütemű modellváltást az SZFE vezetése, oktatói, volt és jelenlegi hallgatói és felelős szakmai szervezetek meggondolatlannak és előkészítetlennek tartják”.
Erre válaszul néhány nap múlva az Origón 74 kormánypárti művész és színházigazgató követelte az SZFE beszántását, és azt, hogy Semjén Zsolt ne vonja vissza a törvényt mivel az „hatáselemzésekre, kidolgozott közép és hosszú távú tervekre épülő, újító szándékú változást képvisel”. Eközben az Origó kormánypárti hírportálon a teátrumi társasághoz kötődő vidéki színházigazgatók fejtették ki véleményüket arról, milyen rossz tapasztalataik vannak a Színműn végzettek szakmai tudásáról, illetve arról, hogy az ott végzettek ignorálják a vidéki teátrumokat. A színművészetis diákok demonstrációkat szerveztek, tárgyalni próbáltak Palkovics László miniszterrel, aki izomból lesöpörte a javaslataikat. A törvényt végül gond nélkül megszavazták.
