Az orosz-ukrán háború egyik kellemetlen magyar vonatkozása, hogy az orosz érdekeltségekkel rendelkező magyar vállalatok, mint például az OTP vagy a Mol gondokkal küszködik. Különösen érzékenyen érintené a Molt egy Moszkva elleni EU-s olajembargó, a társaság szerint több százmillió dolláros beruházás és több év kellene ahhoz, hogy teljesen átálljon az orosz kőolajról más típusokra.
Az OTP például másfél hónappal ezelőtt közleményben tudatta, hogy a bankcsoport az orosz leánybank működését teljes mértékben alárendeli a nemzetközi szankciós előírásoknak, fokozatosan leépíti a vállalati hitelportfólióját, nem fektet orosz állampapírokba, illetve ezek forgalmazását a teljes nemzetközi OTP Csoportban felfüggesztette, továbbá hogy az OTP Bank nem nyújt finanszírozást oroszországi leánybankja számára. Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgatója a napokban úgy nyilatkozott az InfoRádiónak, hogy ukrán vezetőktől és a befektetők részéről éreznek olyan nyomást, hogy hagyják ott az orosz piacot, vagy adják el az ottani OTP-t, de nyomás alatt nem cselekednek.
Nagy kérdés, hogy a Mol is rákényszerül-e hasonló intézkedésekre, hiszen egy ideje már a levegőben lóg, hogy az uniós szankciókat kiterjesztik az energiahordozókra, azaz a kőolajra, illetve a földgázra is. A részletek egyelőre nem ismeretesek, ha azonban valóban sor kerülhet rájuk, az gondokat okozhat a magyar olajipari vállalatnak, amely elsősorban a szénhidrogén-kutatás és -kitermelés területén van jelen Oroszországban. Szijjártó Péter külgazdasági miniszter tavaly nyáron arról nyilatkozott, hogy a Mol Oroszországban napi 4,5 ezer hordó olajat termel ki. Ez abból az alkalomból hangzott el, hogy az orosz Tatnyeft és a Mol elindította a Tatár Köztársaságban épülő gumibitumen gyár közös projektjét.
Holoda Attila, korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkár lapunknak elmondta, a kérdésre nem tud válaszolni, mert nincsenek friss információi a Mol pillanatnyi oroszországi piaci pozícióiról.
Azt viszont kérdésünkre elmondta, a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest biztosan csökkentek a magyar olajipari vállalat orosz érdekeltségei, mert a korábbi beruházások egy részét értékesítette. Arról is beszélt, hogy amennyiben az uniós szankciók odáig jutnak, akkor a Mol is kénytelen lesz kivonulni az orosz piacról. Hozzátette azonban, hogy egyébként nem jellemző a Molra, hogy nagyon gyorsan feladna egy-egy beruházást. Szíriában például az utolsó utáni pillanatig kivárt, hátha vége lesz a háborúnak, és csak akkor adta fel ottani érdekeltségét.
Felvetésünkre elmondta, a gázzal szemben az olajkitermelésnél valós veszélyként vetődik fel, hogy amennyiben hosszabb időre leáll a kitermelés, akkor az ottani készlet egy része elveszhet, azaz kitermelhetetlenné válik. Léteznek azonban olyan forgatókönyvek, amelyekkel megelőzhető az ilyen jellegű készletvesztés. A Mol esetében például a Tatarisztánban található jól termelő olajkutakat helyi munkaerő működteti, és jellemzően a legnagyobb munkáltató a környéken. Ezért elképzelhető, hogy a kitermelés akkor is tovább folyhat, ha a Mol valamely okból nem igényli az ott kitermelt olajat, legfeljebb annak jövedelme nem a Mol számlájára kerül. A munkahelyek megőrzése érdekében akár az is elképzelhető, hogy amennyiben a Mol leállítaná a termelést, akkor helyi kormányzati döntéssel átvennék a kutak működtetését. Szíriában is hasonló volt a helyzet, mielőtt a helyi olajvállalattal megegyeztek, hogy az átveszi a vállalat ottani érdekeltségeit.
A Mol működésével kapcsolatosan az is problémát okozna, ha az orosz olaj helyett máshonnan származó, és ezért más minőségű kőolajat kellene feldolgoznia. A Mol százhalombattai finomítója az 1960-as években épült, ezért az akkori történelmi helyzetnek megfelelően orosz kőolaj feldolgozására tervezték, hasonlóan számos régiós finomítóhoz. Ennek kapcsán az olajipar vállalat március végén közölte, hogy az átállás több százmillió dollárba kerülne, és több éves munkára lenne szükség végrehajtásához, a technikai átállásra azt követően kerülhetne sor, ha már meglenne pontosan honnan és milyen minőségű olajra sikerülne szerződni.
Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a társaság csütörtöki éves közgyűlése előtt megtartott felszólalásában is kiemelte: becslésük szerint egy totális olajembargó esetén 500-700 millió dollárra és 2-4 évre lenne szükség, hogy finomítói kapacitásuk teljes egészében képes legyen más forrásból származó alapanyag feldolgozására – miközben ez idő alatt is biztosítaniuk kell az ellátást. A Mol vezér arról is beszélt, hogy sokáig nem lehet fenntartani a benzinár-stopot, mert elfogynak az erőforrások, amit például a zöldítésre kellene fordítani. Hernádi úgy véli, a magas energiaárak 2022-ben biztos velünk maradnak, erre azonban nem lehet megoldás az ár hatósági szabályozása.
Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázpiaci elemzője is arról beszélt az 24.hunak, hogy a Mol csoport számára a döccenőmentes teljes leválás az orosz uráli típusú kőolajról időbe telne. Ehhez több hónapra, akár egy évre is szükség lehet, és kétségtelen, hogy a cégnek logisztikai beruházásokra, tárolók építésére is szüksége lehet.
Ezek a beruházások azonban szerinte nem jelentenek olyan terhet, amit a cég ne tudna kitermelni a mostani időben, az éves beruházás nem emelkedne drasztikusan. A Mol éves beruházási összege ugyanis 1,8 milliárd dollár, emlékeztetett Pletser. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a lengyel olajcégek – amelyeknél 50 százalék az uráli kőolaj aránya – gyors, az idei év végéig végrehajtott leválást terveznek az orosz olajról.
Miklós László mérnök-közgazdász – aki az FGSZ igazgatóságának tagja volt 2015 és 2019 között – a G7-en írt arról, hogy nem jelentene megoldhatatlan nehézséget az átállás, a nem orosz olajra épülő ellátást a Mol finomítóiban is meg lehet oldani. Példaként hozta fel, hogy az osztrák OMV három finomítójában több mint tíz országból származó kőolajat dolgoznak fel. Sőt, a román finomítók is 2017-ben 7,8 millió tonna, elsősorban Kazahsztánból, Oroszországból, valamint Azerbajdzsánból, Irakból, Líbiából és Türkmenisztánból importált kőolajat dolgoztak fel.
