Egy tavaszi lomizás alkalmával akadt a kezembe a Képes Újság 1961. július 29-i száma. A Hazafias Népfront falusi hetilapját 1960-ban alapították, hogy – amint a név is utal rá – érdekes képekkel, némi irodalommal, hasznos tudnivalókkal és jó tanácsokkal lássa el az olvasót. Utóbbira példa az Illik – nem illik rovat, amely a lányokat ebben a számban arra inti, hogy nyilvános helyen nem illik rúzsozni és fésülködni, a fésűt az abroszra tenni pedig egyenesen ízléstelen. „Mielőtt tehát elővenné a fésűt, a szájrúzst és a púdert, képzelje el, mit szólna, ha ebben a helyzetben a mellette helyet foglaló férfiak egyikre egyszerre csak borotválkozni kezdene” – próbálja jobb belátásra bírni a leányokat a lap, és hát milyen igaza van!
A 4. oldalon, a falusi ember nyári hétköznapjait bemutató nagy riportban a sörhiányra hívja fel a figyelmet a Képes Újság. „Délfelé jár az idő, magasan jár, s egyre erősebben pörköl a nap, jólesik a hideg sör a hőségben. Csak az a baj, hogy kevés a sör. Mindenfelé erre panaszkodnak Pest megyében a földművesszövetkezeti italboltokban is. Utánanéztünk és meggyőződtünk: jogos a panasz. Jóval kevesebb sört kapnak az idei nyáron a határban dolgozó embereket üdítő itallal ellátó földművesszövetkezetek, mint tavaly. Hogy miért? Erre a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályán tudnának válaszolni.”
Igazi szocialista sikertörténet volt, ma már csak vállfák és régi ruhák őrzik az emlékét
A legforgalmasabb időszakban öt és fél ezer ember dolgozott a Május 1. Ruhagyárban, termékeit valamennyi KGST-országba exportálták, de rajtuk kívül a „hanyatló nyugat” is akart magának a magyar konfekcióból.
Jó az egész lapszám, de az igazi gyöngyszem a Fakanál, szíjj, poroló című anyag, amelyben „dr. Polcz Aleine gyermekpszichológusnővel” beszélgetnek a gyerekverésről. „Évtizedek óta folyik a vita a gyerekek verése vagy nem verése körül – indul a cikk. – Minden szülő »rendes embert« akar nevelni gyermekéből, ez volt a cél régen is, hiszen éppen ezért volt általános nevelési eszköz a verés, mint »figyelmeztetés«, így tanulta meg a gyermek, hogy mit szabad, mit nem szabad tennie.”
Polcz Alaine (igazából így írta a keresztnevét) természetesen a gyerekverés ellen foglal állást. Úgy véli például, hogy a leckeírásra nem ezzel a módszerrel érdemes rávenni a gyereket. „Mert valóban a gyermek megírja a leckéjét, ha közelben van a »fenyítő eszköz«, a szíjj, vagy pálca, de ez nem kötelességérzetre neveli. Félelemből engedelmeskedik, s rendszerint mégjobban megutálja a tanulást – fogalmaz a szakember, majd a kérdésre – Tehát semmiképpen nem szabad ütni a gyermeket?” – a következőképpen válaszol: „Nem! Nem szabad akkor sem, ha figyelmetlen a leckéjével, vagy ha túl mozgékony, ha hangos az öröme, ha a játék után elfelejtette a sokat elmondott intelmeket. Nem ütni, hanem nevelni kell, s ez az élet egyik legszebb feladata.”
Rég volt? Lehet, bár törvénybe végül csak 2005-ben foglalták Magyarországon, hogy gyereket verni tilos, és felmérések szerint a szülők kétharmada még ma is úgy véli, rendben van, ha megveri a saját gyerekét.
Olvasna még talált tárgyakról? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/49. számában, az Időgép történelmi mellékletben jelent meg december 3-án.
