Húszmillió-kétszázhetvenezer szájmaszk érkezését számoltam össze április végéig a legismertebb közösségi média oldalára kirakott „narancssárga-nemzetilobogós-harcolós-külddtovább”-os posztokban. Azt hittem, kapok én is egyet legalább e szállítmányokból, de úgy tűnik, nem.
Jogosan kérdezhetnénk (Palik László után szabadon): „Hová tűnt sok millió arcmaszk?” Városunkban, a közismert ruhakészítő magánvállalkozás látja el a 65 éven felülieket saját gyártású arcmaszkokkal, melyeket mi, adófizetők fizetünk természetesen. Az ügyletet az önkormányzat hozta tető alá, a kiszállítást a helyi kormánypárti polgármester és képviselői látják el, jó alaposan dokumentálva, képes-szöveges posztokban, ahogyan az kampányidőben elő van írva: komolytárgyalós, szélesgesztikulációs-magyarázós, irodaimunkábamerülős-csomagolós, mosolyogvaátadós képek minden oldalon, hálálkodó kommentek, lájközön…
Úgy érzem magam, mintha valamelyik választás előtt állnák, a jelöltek pedig nyomnák ezerrel az önpromót, csak olló és nemzeti színű szalag helyett arcvédőmaszkot markolnak. Tesztelőgépre is összeadták a derék polgárok, és vállalkozók a pénzt, ami az országos média ingerküszöbét is átlépte, tehát a terv bejött, meredeken emelkedett polgármesterünk politikai oldalának népszerűsége.
Szájmaszkkal kampányol Újbuda fideszes képviselője | Magyar HangNéhányan voltunk csak, akik józanul gondolkodva kérdést tettünk fel az örömujjongás közepette: nem lehetett volna központi, adófizetői finanszírozással megvásárolni a valóban hasznos diagnosztikai berendezést? A városvezető azonmód lehurrogott miket, mondván ne „ingereljük” ezzel a haszontalan felvetéssel a népet, örüljünk vele!
Nos, örültünk, de inkább azért, mert többen felismerték, hogy ennek az akciónak is volt a segítő szándék mellett egy helyzetidegen promóciós íze. No persze a nép, az istenadta „bekajálta” a dolgot, és vígan fizetett kétszer is az eszközért: egyszer már adó formájában, és most utalással.
Minden tiszteletem a helyi vállalkozóké! Nekik is mérlegelniük kell, a polgármestert kikerülve saját platformjaikon mutatják meg jótékony tevékenységüket, vagy kénytelenek kézfogós poszttal a nyilvánosság elé állni, mert ugye „jobb a békesség”. Bátrak, akik előbbihez folyamodnak, kiszolgáltatottak, akik utóbbihoz.
Az első perctől fogva érezhető, hogy a válságban egyes politikusok hatalmas lehetőséget látnak népszerűségük növelésére. Az önfényezés vitorláját dagasztva a járványhelyzet keltette médiafigyelem háborgó tengerén siklani veszélyes játék. Az érdeklődés fenntartása idegölő összpontosítást igényel, ügyesen kell lavírozni az ízlésesség és az ízléstelenség határmezsgyéjén. Polgármesterünk idővonalát átpörgetve nem mindig sikerült ezt a szabályt betartani.
A lakosok, polgi ide vagy oda, adakoznak, segítenek, az összefogás a narancsos lájkvadász posztokon túl is szép csendben működik. A civil szféra elpusztíthatatlan; civilek nélkül nem lenne más csak üres politikai píár, ígéretlózungok, önfényezés, kampány 2022-re.
Sokaknak ismerős lehet a némileg megváltoztatott cím. A Nagyon különleges ügyosztály című vicces filmsorozat szállóigévé vált betétszövege volt az „Ez itt a reklám helye! (Place commercial here!)”; sokat nevettünk Drebin felügyelő esetlen viselkedésén, a néha fárasztón agyatlan poénokon. Ám most tényleg nem vicces időket élünk, fel kell tennünk a kérdést hát, pici változtatással: „Ez itt a reklám ideje?” Ugye nem?
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/18. számában jelent meg április 30-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában!
