A rezsim az oka annak, hogy nem jut elég pénz az oktatásra, az egészségügyre, a szegénység, a kiszolgáltatottság felszámolására.
Író olvasó
Borkai Zsolt az olimpiai bajnokok társadalmi megítélését is roncsolja, mondjon le életjáradékáról is!
A párt felé elkötelezett képviselő nem a település érdekeit helyezi az első helyre, hanem minden döntésénél végigzongorázza azt, hogy mit szólnak hozzá, vagy eleve utasításra dönt.
A helyi cselekvést, helyi kezdeményezést célszerű előnyben részesíteni sokkal inkább, mint arra várni, hogy majd „fentről jön valami”, mint a szocializmusban.
A parlamentáris demokrácia üres díszletei között békétlenségre, gyűlöletre és harcra uszítás közepette ismét egyközpontúvá lett az ország.
Ha pártok nem jelölhetnek polgármestert, csak civilek, akkor majd jelöl a Civil Összefogás Fórum.
A hatalom magát ünnepelte, és ünnepeltette Sopronban. Ahelyett, hogy bevonta volna az ünnepi körbe a volt ’89-eseket, akik akkor mindenünket odaadták, kockára tették.
A hatalom és az önkormányzatiság összefonódása a korrupció melegágyának bizonyult. Gondolatok a civilekre épülő helyhatóságokról.
Nézzük meg, kik és miért bontották le a határt, illetve kik és hogyan emlékeznek rá!
Milyen kutatói létbiztonságról győződhetett meg az a 17 egyetemista, aki valamelyik MTA-intézetben dolgozott a nyár folyamán?
Azt is kimetszenéd az ökopolitikából, amit kimetszeni – szerintem legalábbis – nem lenne sem indokolt, sem észszerű: az „antikapitalizmust”.
A bolygónk jelentős része lángokban áll, fogyóban az édesvízkészletek, s gyáva, gyönge nemzetek, hatalmak hagyják, hogy így legyen, és mi, többiek majd megint egymásnak esünk.
Ma hazánk sorsának alakulása ismét súlyos kérdés, a válaszokhoz újfent tiszta hazafiságra lesz szükség.
Ez volt a rendszerváltás világosan kifejezett, hangosan követelt célja és értelme, egyben Trianon meghaladása: a csatlakozás Európához, Európa egysége.
A politika észleli a hagyományos keretek, kapaszkodók elveszítését, és ki is használja ezt a helyzetet.