Egy hónap sem telt el, mióta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha egy ipari üzem, például egy akkumulátorgyár veszélyezteti a környezetet. – Ha valaki nem tartja be a szabályokat, bezáratjuk a gyárat – közölte a miniszter a kormányinfón. Ehhez egyébként jogszabálymódosításra sincs szükség, a jelenlegi szabályozás is lehetővé tesz ilyen szankciókat, és a hatóság élt is ezzel a lehetőséggel a bátonyterenyei akkumulátor-feldolgozó esetében. A kancelláriaminiszter nyilatkozatát hallva akár egyetértően bólogathatott volna Lázár János ipari és közlekedési miniszter is, végülis ő maga ígérte nem sokkal korábban az akkumulátorgyárak kapcsán a környezetvédelmi szabályok szigorú betartatását, hozzátéve: Magyarországon ma is „nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelnie annak, aki gyárat létesít, az más kérdés, hogy mit tartatunk be ebből”.
Ezt a kérdést valószínűleg a miniszterelnök is feltehette magának, és Lázár Jánossal ellentétben arra juthatott, hogy még ez is túlzás, mert szűk egy hónappal a fenti kormányzati sajtótájékoztató után megszületett a megoldás a környezetvédelmi szabályokat megsértő gyárak problémájára: nem megbüntetni kell őket, hanem szerződést kell kötni velük, amelyben megígérik, hogy felhagynak a jogszabálysértő működéssel.
A rendelet abszurditását jól érzékelteti, hogy nem csak a környezetvédelemmel foglalkozó szakértők, hanem időnként még egy-egy kormánytag is úgy látja, hogy a környezetvédelmi szabályok betartatása már most is kívánnivalót hagy maga után. A szankciók ezek szerint vagy nem voltak elég szigorúak, hogy elrettentsék a gazdasági szereplőket a szennyező tevékenységtől, vagy már kiszabni sem sikerült azokat. Mostantól pedig a nagyobb hatékonyság kedvéért ettől bátran el is lehet majd tekinteni – mindezt a háborús veszélyhelyzet adta felhatalmazással élve rendelte el a kormány. Ettől persze bámelyik, magára valamit adó alkotmánybíróság kiugrana a csukott ablakon, hiszen a kérdésnek még közvetett köze sincs a szomszéd országban zajló háborúhoz. Szerencsére teljesen felesleges lenne az ugrálás, hiszen a kormánytól tudjuk, hogy Magyarországon nincsenek jogállamisági problémák. És ha hinni lehet a minisztérium utólagos pontosításnak, akkor a kormány szándéka szerint a rendelet kizárólag már működő kohászati üzemekre vonatkozna, és a következő Magyar Közlönyben már úgy is fog szerepelni.
További jó hír, hogy a miniszterelnök hétfői parlamenti felszólalásából kiderült: légből kapottak az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos aggodalmak. Orbán Viktor kitért az akkumulátorgyárak vízigényére, amelyet szerinte minden további nélkül fedezni lehet. – Ha akarjuk, és szükség van rá, bárhova el tudjuk vinni [a vizet] csatornán keresztül – vázolta merészen a kormányfő. A reformkori méretű vízió gyártása közben nem zavarta meg az sem, hogy a Magyarországon jelenleg még a stratégiai ágazatnak számító mezőgazdaság vízigényét sem sikerül kielégíteni, egyrészt, mert hiányzik hozzá az öntözési kapacitás, másrészt, mert a mezőgazdasági termelés a szakértők szerint egyébként sem lesz fenntartható gyökeres átalakítás nélkül. Olyannyira nem, hogy Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora szerint összeomlás következhet be az ágazatban belátható időn belül. A tavalyi aszály károsultjai a megmondhatói annak, hogy a víz mennyire nem ott volt, ahol szükség lett volna rá.
A rektorral készült interjú frissen jelent meg a 24.hu-n. Ha elég nagy port kavar, akkor elképzelhető hogy követi majd néhány megnyugtatónak szánt miniszteri nyilatkozat, aztán egy veszélyhelyzeti rendelet, és végül talán egy szerződés a globális klímaváltozással, amely megígéri majd, hogy Magyarországon, és csakis itt, kormányzati intézkedések hiányában is tisztességesen fog viselkedni. Nem lesz itt semmi baj.
