Én nem felajánlottam a lemondásomat, hanem felmondtam – jelentette ki bő egy hónapja a Hír TV műsorában Vidnyánszky Attila. A maga részéről pedig inkább azt valószínűsítette, hogy nem fog maradni. Mindezt a Nemzeti Színház főigazgatójának azért kellett hangsúlyoznia, mert érezhette: senki nem hiszi el, hogy valóban távozni fog a Rómeó és Júlia előadása közben történő baleset miatt. Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia zuhantak le egy díszletelemről, és olyan súlyosan megsérültek, hogy kórházba kellett szállítani őket. A színésznő aztán egy időre hazatérhetett, majd mégis vissza kellett feküdnie egy orvosi beavatkozás szükségessége miatt.
Vidnyánszky a balesetet követő hétfőn felmondott, de azt Csák János miniszter nem volt hajlandó elfogadni. Mint mondta, várják meg a vizsgálat végeredményét, és majd utána beszélnek a kérdésről. Közben gyorsan felsorakozott a főigazgató mellett a kormánypárti intézményvezetők apraja-nagyja, a távozását elviselhetetlen veszteségként lefestve. Már ekkor sejthette mindenki, hogy Vidnyánszky nem fog menni. Pedig ha valóban lemondott volna, kulturális pozíciója marad úgy is épp elég. Hiába, láthatóan minden szerepében szükségük van rá a jövőben is.
Szóval mindenki tudta, hogy bár főigazgatóként, ráadásul a darab rendezőjeként többszörösen felelős a díszletért, végül mégis maradni fog. – Egyszerűen meg akarok egy picikét állni, és újragondolni a dolgokat – állította novemberben Vidnyánszky, és közben mindenki tudta, hogy vezetőként nem fog megállni, pozícióját nem fogja újragondolni. Nyilvánvalóvá vált, hogy színdarab az egész, a végén pedig ugyanott folytatja, mint eddig. Karácsony előtt néhány nappal ez meg is történt: a főigazgató visszavonta lemondását. Lezárult az általa indított vizsgálat, mely arra jutott, hogy a balesetért senkit nem terhelhet egyszemélyi felelősség. Ehhez tegyük hozzá: nyilvánvalóan nem is igen mutathatta ki a vizsgálat, hogy Vidnyánszky egyszemélyben okozta volna a balesetet. Viszont főigazgatóként és rendezőként igenis neki kell vállalnia a végső felelősséget. Kellene. De már Csák János közbelépésétől sejteni lehetett, hogy ez ezúttal sem fog megtörténni.
Vidnyánszky azért még eljátszotta a szerepét. Talán maga is elhitte, hogy ő most kicsit újragondolná a dolgokat. Aztán végül a szokásos forgatókönyv: újragondolta, és arra jutott, hogy neki mégis csak maradnia kell. Hát mi lenne velünk nélküle?
