Amikor 2010-ben a Fidesz hatalomra jutott, az államadósságot nevezte meg egyes számú közellenségként. A politikai kommunikáció már akkor sem ismert árnyalatokat: az adósság rossz! Tény, a szocialista kormányok ezen a téren (is) gyalázatosan teljesítettek. Orbán Viktor oly meggyőző erővel képviselte az adósságellenes álláspontot, hogy honfitársaink egy csoportja gyűjtésbe kezdett a hitelek kiváltására.
Bár az adósság összege 2010 után is töretlenül emelkedett, az Orbán-kormányok javára írható az IMF-hitel visszafizetése mellett, hogy csökkent a GDP-arányos mutató és a devizában fennálló tartozás. Mostanáig. A járvány miatti rendkívüli helyzet csak részben indokolja a megugrást, hiszen a paksi vagy a kínaiktól felvenni szándékozott óriás hiteleknek semmi közük a koronavírushoz. Az adósságfelvétel ügyében megtett fordulat a miniszterelnök pénteki rádióbeszédében teljesedett ki. Miután Orbán Viktor sokadszorra felsorolta a választásokig tervezett gigantikus osztogatás elemeit, a lelkes, de passzív riporter helyett feltette magának a kérdést: Most honnan van a pénz? – A pénz munkából van – érkezett a válasz.
Sajnos most sem sikerült kibontani az igazság minden elemét. Az elmúlt napokban rekordgyorsasággal növelte a kormány közös adósságunkat: kötvénykibocsátásokkal dollárban és euróban úgy 1600 milliárd forintnyi hitelt vettünk a nyakunkba. Erről áradozott Orbán Viktor a pártszolgálatos rádióban, kifordítva a korábbi doktrínát: eladósodni, hitelt felvenni (most már) jó! Nem is titkolta, azért kell neki piaci forrás, mert az uniós hitelnek feltételei vannak, annak elköltését úgy-ahogy ellenőrzik, ő pedig e pénzek felett is szabadon akar rendelkezni. Értsd: a választási győzelem szolgálatába állítani.
Természetesen hitelfelvétel és hitelfelvétel között van különbség, a mostani forrásbevonás mögött vannak szakmai érvek. De az ördög ezúttal nem a részletekben lakik. Az adósság az adósság, s Orbán Viktor hitelből vívja úgynevezett szabadságharcát Brüsszellel. A hatalmon maradásért kész a következő kormányok, nemzedékek vállára is súlyos terheket rakni. Lám, a névadó nélkül is visszatérhet a Gyurcsány-korszak! Kádár János hunyorogva töpreng egy másik világban: most akkor ki is az ő legjobb tanítványa?
