Szép, színes videót tett ki Facebook-oldalára Orbán Viktor miniszterelnök, influencer, adriai vitorlázó. Boldog termelők és dolgozók beszélnek benne ízlésesen fényképezett, decens környezetben arról, hogy a megtekintő lehetőleg vásároljon hazai termékeket. Almát, biciklit, kolbászt, cementet, újhagymát.
A probléma nem a kisfilm üzenetével van, hanem azzal, hogy mennyire nincs összhangban a valósággal. Nyilván nem arra számítok, hogy egy szocio-doku jön majd szembe velem a kormányfő közösségi oldalán, és még azt is elhiszem, hogy a bemutatott üzemek, szereplők valósak.
Csak hát valós volt az a kisfilm is, amikor a járvány idején Orbán Viktor pénzt vitt Győrbe az Audinak. Egy multinak. Valós volt az a 43 milliárd forint is, amit a kormány még a karantén-időszak elején kiosztott tizennégy nagyvállalatnak, Ennek a pénznek negyede amúgy egy német multihoz került, amely így darabonként 24 millió forintért hozott létre egy-egy új munkahelyet.
Így hát akármilyen csillogó szemmel mondják a kormány megbízásából készült kisfilm szereplői, hogy „azért tartom nagyon fontosnak, hogy hazai terméket vásároljunk, mert így vásárlásunkkal olyan hazai vállalkozásokat támogatunk, amelynek működése nagyban hozzájárul a hazai gazdaság fejlődéséhez”, vagy azt, hogy „jó, hogy erősítjük a hazai gyártást, mert így nem függünk annyira” másoktól”, azért marad kérdőjel jócskán.
Sőt, jut egy jó adag rossz érzés is. Mert ha ennek a kormánynak valóban fontos lenne, hogy elegendő mennyiségben kerüljön jó magyar élelmiszer az asztalainkra, akkor az nem lenne szinte elérhetetlenül drága. Éppen ezért mosolygok, amikor a kisvideóban felbukkan ez a mondat: „A külföldről behozott áruk gyakran több ezer kilométert utaznak, így ha magyar terméket veszünk, akkor a környezetet is védjük.”
Hogy a kabinet és az udvara milyen szemforgató környezetvédelem-ügyében, azt most hagyjuk. Maradnék most csak annál, hogy a felvételen látható termelői piacon vásárolni komoly luxusnak számít ma sok magyar háztartásban. A magyarok tehát nem idegenszívűségből vásárolják különböző multiknál más országok termékeit, hanem azért, mert az olcsóbb. És erről nem a sokszor megalázóan alacsony felvásárlási árakkal küzdő magyar gazdák tehetnek, hanem az a kormány által erőteljesen befolyásolt gazdasági környezet, amit az egyik multi regionális vezetője nem győzött dicsérni tavaly az ismert politikai okokból Magyar Nemzetnek nevezett kormánylapban.
Egyébként ugyanennek a gazdasági környezetnek köszönhető az is, hogy a falvakat átszelő távolsági járatok ablakából olyan vállalati egyenruhába bújt férfiakat és nőket lehet látni, aki nem a kertjüket művelik, hanem a céges buszt várják, hogy azzal valamelyik közeli nagyvárosban székelő multi szalagja mellé igyekezzenek. Ezekből a falvakból hiányoznak az orvosok, a védőnők, a papok, a postások, a jegyzők, a tanárok és a fiatalok. Akik persze gazdálkodhatnának is akár a településükön, de hát vagy nincs már szabadon megvehető föld arra, vagy annyi van csupán, ami hobbikertnek nagy, kisgazdáskodáshoz, a hagyományos paraszti életmód folytatásához viszont kevés. Marad nekik a pesti meló és a pesti albérlet. Aztán amikor utóbbi összege elkezd vészesen nőni, előbbiért kapott bér viszont megbízhatóan stagnál majd, akkor irány a német hús- vagy az angol vendéglátóipar.
Persze a kormány ezt a kudarcot is sikerként kommunikálja. Hiszen ha az egész vidék jól működne, nemcsak néhány mintatelepülés, akkor nem lenne szükség a falusi csokra, meg úgy egyáltalán a Magyar falu programra. Mert ha egy községnek arra sincsen pénze, vagy elég szorgos, markos lakója, hogy felújítsa önerőből a rendelőjét, iskoláját, utcáit, akkor ott nemigen terem már babér. De paradicsom, paprika, uborka se nagyon.
Ettől még persze kormánybiztos úr látogatásáról készülhetnek szép videók, és ki tudja, talán még maga Orbán Viktor is megosztja majd őket. Csak legyen elég boldog és elégedett falusi ember a forgatáshoz!
