Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezen a héten: Csányi Vilmos etológus-írót.
Kim Stanley Robinsont én a legjobb élő amerikai sci-fi-írónak tartom, fantasztikus képzelőerővel bír, és mindig ügyel arra, hogy a természettudomány határain belül maradjon. A nemrégiben magyarul is megjelent, A Jövő Minisztériuma című regényében az elkövetkező ötven év földi történetét írta meg, amelyet a klímaváltozás fog meghatározni. A könyv gyakorlatilag a mában kezdődik, hiszen a történet szerint szörnyű hőhullám tör ki Indiában, és sok millió ember hal meg. A valóságban idén tavasszal hasonló hőhullám pusztított az országban, sok városban 45 fokos hőmérséklettel (bár szerencsére milliós áldozatokról egyelőre nincs szó).
A könyvben a katasztrófa globális sokkot okoz, és ezért a párizsi egyezmény aláírói létrehozzák a Jövő Minisztériumát azzal a céllal, hogy a kapitalizmus keretein belül lehetséges megoldásokat ajánljon a klímaváltozás megfékezésére. Az író számos, egészen reálisnak tűnő megoldási javaslatot felvet, de rögtön rávilágít arra is, hogy a legtöbb intézkedéssel kapcsolatban olyan problémák fognak felmerülni, amire talán az ember nem is gondolna, de nagy fejtörést fognak jelenteni a jövőben. Például a szénbányák, amelyeket be kell zárni, jelentős része magántulajdonban van, aminek elvétele vagy betiltása a magántulajdon szentségére épülő kapitalizmus alapelveivel ellentétes. Erre a problémára a Jövő Minisztériumában azt a megoldást találják ki, hogy megvásárolják a szénbányákat tulajdonosaiktól, de az értük kapott pénzt csak zöldtechnológiákba fektethetik be. A tengeri szállítás problémáját pedig modern vitorláshajókkal gondolja a könyv megoldani.
A Jövő Minisztériuma egyszerre problémafelvető és kritikus gondolkodásra sarkalló könyv, illetve klasszikus sci-fi (pontosabban, a szerző meghatározása szerint, cli-fi – klímafikciós) regény, amelynek cselekménye épp azért lebilincselő, mert eseményei nagyon is reálisnak tűnnek. Megjelenik benne például a klímaterrorizmus, aminek valós a veszélye. Más, való világbeli jelenségek is azt jelzik, hogy a világ a könyvnek megfelelő irányba fog változni. Olvasás közben az ember rádöbben arra, hogy nincsenek egyszerű megoldások, minden intézkedés sérti valaki érdekeit, ezért elsőrendű fontosságú, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek kompromisszumként mindenki számára elfogadhatók, mert csak ezek működhetnek a gyakorlatban is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/42. számában jelent meg október 14-én.
