Lily Mortimer sorsa születése pillanatában megpecsételődött. A csecsemőt, akit anyja egy londoni parkban hagyott magára, egy fiatal rendőr menti meg az éhes farkasok támadásától. Egy jobb élet reményében lelencházba viszi a gyermeket, azonban ezzel csak még nagyobb szenvedést ró rá. Noha rövid időre megadatik Lily számára az idilli gyermekkor – egy szerető földműves családhoz kerül a suffolki Varjútanyára –, a törvény értelmében hatéves korában visszakerül az árvaházba, ahol úgy nevelik, hogy hasznos tagjává tudjon válni a társadalomnak. Lázadó személyisége miatt a büntetés és megaláztatás lesz az osztályrésze, de a lelencház még a védelmet nyújtó barátságtól is megfosztja.
Rose Tremain Lily című regényének központi színhelye a londoni Coram Foundling kórház, mely a valóságban is létezett. Thomas Coram tengerészkapitány 1739-ben árva gyermekek részére alapította meg az intézményt, melyet a jótékonyság legimpozánsabb egyedi emlékműveként emlegettek. Az árvaház támogatói közé tartozott William Hogarth, Georg Friedrich Händel és Charles Dickens is, utóbbi nemcsak adományt gyűjtött, de műveihez is ihletett merített, a Kis Dorrit hősnője, Harriet Beadle (angol álnevén Tattycoram) is itt nőtt fel.
Tremain elbeszélése több idősíkon – Lily nevelőszülőknél töltött korai éveiben, illetve a londoni lelencházbeli időszak és a parókaszalonbeli mindennapok során – játszódik. A Coram zord helyként elevenedik meg, ahol az elhagyott gyermekeket arra kényszerítik, hogy megfizessenek anyjuk „bűneiért”. „Te egy érdemtelen anya gyermeke vagy, és térden állva kellene hálát adnod Jézusnak, amiért megmentettünk. Csak erre szabad gondolnod: hogy megmentettek” – harsogja szívtelenül Maud nővér újra és újra. A valóságban azonban az apáca a megtestesült gonosz, akinek kegyetlenkedései még akkor is kísértik Lilyt, mikor már maga mögött hagyta az intézményt. Felnőve a viktoriánus London egyik parókaüzletének alkalmazottja lesz, látszólag rendeződik az élete, de a lány szörnyű titkot őriz.
Rose Tremain tökéletesen festi meg a viktoriánus Londont, rajzolja meg a különböző társadalmi osztályok karaktereit, de ugyanilyen érzékenyen jeleníti meg a főhős lelkében dúló érzelmeket is. A Lily – ahogy alcíme is jelzi – nemcsak a bosszú meséje, hanem a szenvedés és az újjászületés, a megváltás története is. Bizonyos szempontból Lily Mortimer dickensi alakként jelenik meg Rose Tremain új regényében, de épp ennyire mai női karakter is, aki nem riad vissza attól, hogy kiálljon az igazságtalansággal szemben. Bár maga is bűnt követ el, kérdés, nem megbocsátható-e tette, ha azzal másokat ment meg a szenvedéstől.
Rose Tremain: Lily – A bosszú meséje. Ford.: Kada Júlia. 21. Század Kiadó, 2023. 5690 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/12. számában jelent meg március 24-én.
