Nem értem, hogy egy politikusnak, akire egy újságban tíz oldalon keresztül köpködnek, miért ne lenne joga válaszolni! – így lengette be decemberben a szlovák sajtótörvény módosítását Robert Fico bukott miniszterelnök. Nem kellett sokat várni arra, hogy a szlovák kormánykoalíció lépjen: Dusan Jarjabek és Miroslav Cíz smeres parlamenti képviselő január elején benyújtotta a javaslatot a szlovák sajtótörvény módosítására.
Csakhogy az előterjesztés még annál is radikálisabb lett, mint amire bárki is számított volna. A javaslat szerint a jövőben a sajtónak akkor is közölnie kellene majd a politikusok válaszait, ha az eredeti, velük kapcsolatos cikk állítása igaz volt – vagyis ezzel a közszereplők tulajdonképpen ingyen megjelenési lehetőséget kapnának a médiában. Habár a mostani tervek szerint a válaszadásra „csak” akkor kell majd lehetőséget adni, ha az eredeti cikk sértette a politikus méltóságát, becsületét vagy magánéletét, a büntetési tételek terén már cseppet sem lennének megengedők a törvényhozók. Amennyiben ugyanis egy folyóirat vagy hírügynökség nem teszi közzé a politikus reakcióját és az egyéb kiegészítő információkat, vagy nem tartja be a közzétételre vonatkozó feltételeket, akkor az érintett 1660 eurótól 4980 euróig terjedő, vagyis akár több mint másfél millió forintos kártérítésre is számíthat.
Nagyon messzire kellene mennünk, hogy a magyar napilappiachoz hasonlót találjunk | Magyar Hang
Amíg Magyarországon alig olvasunk közéleti napilapot, régiónkban az online térnyerése ellenére is fontos a nyomtatott sajtó.
Andrej Danko, a kormánykoalíciós Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, a szlovák parlament elnöke még ennél is tovább menne. A politikus szerint a válaszadási jognak a hírcikkeken túl a véleményeket tartalmazó írásokra, vagyis a glosszákra és a kommentárokra is vonatkoznia kellene. Ez utóbbi kapcsán azonban különbséget tennének az interneten elérhető „szabad kommentárok” és a „mediális portálokon” közzétett írások között, a törvényt ez utóbbiakra szabnák. Azt, hogy a szélsőjobboldali szlovák párt tényleg komolyan gondolja a sajtó megregulázását, talán Karol Farkasovsky, a szlovák parlament kultúráért és médiáért felelős bizottságának alelnöke mutatta meg leginkább. Az SNS-es politikus terve az, hogy a válaszadás jogán túl még a bocsánatkérés kikényszeríthetőségére is lehetőséget kellene biztosítani a politikusoknak.
A szlovákiai média képviselői rendkívül felháborodtak a tervezett lépések hallatán. Kísértetiesen emlékeztet ugyanis a javaslat a 2008- ban életbe léptetett törvénymódosításra, amit szintén a smeresek főztek ki egykor. Akkor az uniós intézmények és az Európa Tanács élesen ellenezte a változtatásokat, amelyeknek hatályba lépésekor tiltakozásul üres címlappal jelentek meg a szlovák lapok. Ez pedig korántsem bizonyult túlzásnak, hiszen a módosítással végső soron a politikusok átvehették a szerkesztő szerepét, aki eddig maga dönthetett arról, mi kerüljön a lapba, és mi nem. Mivel az életbe léptetett válaszadási jog idővel egyre tarthatatlanabbá vált, 2011-ben a Radicová-kormány enyhített a szabályozáson, melynek értelmében a lapok az általuk közölt hamis információkra vonatkozó helyreigazítást voltak kötelesek lehozni – pénzbüntetés nélkül.
Nem nyerte el a tetszését a felvidéki magyar sajtónak sem a tervezett változtatás. Szlovákia egyetlen magyar nyelvű napilapja, az Új Szó igazgatója, Slezákné Kovács Edit szerint ugyan érthető a közszereplők igénye, hogy reagálni szeretnének minden róluk szóló írásra, de amikor elfogadnak egy ilyen pozíciót, akkor tudniuk kell, hogy az mivel jár. A válaszadási jog kiterjesztésével viszont egy olyan lehetőség nyílna meg, amely nagyon negatív hatással lehet a médiára, mivel nem tudjuk, hogy a jövőben a közszereplők mennyire fognak majd élni ezzel a lehetőséggel – hangsúlyozta a lapigazgató.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/4. számában jelent meg, 2019. január 25-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/4. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
